Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: Ember- és állatalakok a gyermekek játékszerei között Ganyban
Ember- és ăllatalakok a gyermekek játékszerei között Gagyban a kislányok néha egymás közt el-elcseréltek, ha társaik babáinak ruhái vonzóbbak voltak. A baba testét nem mindig dolgozták ki (test, végtagok), hanem csak rongyokkal jelezték, ám az értékesebb játékszerek nyilván azok, amelyek élet- hűek. Kis ruhákkal felöltöztették, rongyból lábbelit is húztak a lábára stb. Minden ruháját rongyokból állították össze (pl. menyasszonyi, hosszú ruha). Hajat csepűből, ősszel kukoricahajból ragasztottak. A 8—12 éves lánykák is, az ollóval, tűvel való munkával ismerkedve, saját babákat varrtak. 12. Baba fakanálból A fakanálra rongydarabot tekernek, úgy alakítják ki fejét és testét. A kanál kidomborodó, ovális részén megrajzolják az arcot is: orrot, szemeket, szájat. A test nincsen élethűen kialakítva, az összetekert rongy jelképezi. 13. Baba két pálcikából Két keresztbe tett, egy hosszabb meg egy rövi- debb pálcika képezi a baba testének vázát. A hosz- szabbikat fiiggőlegesen állítva felső részére rongyot tekerünk: ez lesz a feje. Kissé lennebb keresztbe tesz- szük a másik pálcikát: ez lesz a két kinyújtott karja, amit nem is alakítunk ki élethűen. A két pálcikát spárgával, ronggyal jó szorosan körbetekerjük egymásra helyezésüknél, hogy ne mozdulhassanak el. A baba testét a pálcikára tekert rongyból alakítjuk ki. Kézbe fogva kisebb gyermekekkel játszhatunk vele, bábszerűen mozgatva, beszéltetve. Az alkalmi megoldásként készített babának nincs is nagy becsülete, nem mindig őrzik meg a következő alkalomra, hiszen könnyen elkészíthető bármikor. 1/3. Vegyes Játékbábuk 14. Mozgatható emberalak fából Kisebb gyermekeknek az apa, nagyobb fiútestvér készítette el. A vékony faanyagra (deszkára) kirajzolták az emberi alakot, testrészenként, és kivágták. A kezeket, lábakat a törzsre ráhelyezték és dróttal, kötővel (spárgával) odarögzítették, a fejet kalappal együtt. Hátul spárgával úgy kötötték meg mindegyik testrész végét, hogy az alulról mozgatható legyen. Vagyis az egyik kézzel tartott test végtagjai mozogni kezdtek, amint a másik kézben tartott spárgákat meghúzzák. 15. Paprikajancsi kartonpapírból A mozgatható emberalak változata a paprikajancsi. Kartonpapírból játékszerként paprikajancsit vágnak ki, ki is festetik. Egyeden darabból van a teste meg a feje, ám a két kezét és lábait külön darabból kell kivágni. Spárgával, kötődarabbal erősítik a testéhez. Ablakra vagy szegre akasztva tartották. Iskolában is készítettek ilyet. A paprikajancsit táncoltatva játszanak vele a gyermekek. 16. Bábfigurák A hetvenes években az óvodában is láttak a gyermekek bábjátékot, az óvónők bábszínházzal szórakoztatták a gyermekeket. Fakeretből formáltak színpadot, függönnyel, mögötte rejtőzve a bábjátékos (az óvónő) kezére húzott bábokat mozgatott, meséket és történeteket játszva el. A bábfigurákat házilag készítették, színes vászondarabokból, jól megformálva a figura felsőtestét, életszerűen kialakítva arcát, illetve állatalakokat is. Körzetenként az óvónők bábcsoportokat alakítottak, és rendre mindegyik óvodában előadták a betanult darabokat. Ezeket a bábfigurákat az óvodások az óvodában használhatták, játszhattak velük. A kisebb gyermekek babáikkal, a tulajdonukban lévő állatalakokkal hasonló módon játszottak. Legegyszerűbb, és a bábszínház hatásától független játék során a kisgyerek (egyedül vagy kisebb csoportban is) a két kezébe vett ember- vagy állatalakokat hasonló módon használja, történeteket vagy saját képzelete szerinti eseménysorokat játszik el vele. 17. Allatalakok vadgesztenyéből A még meg nem keményeden, meg nem száradt, de burkából már kifejthető vadgesztenye is játékul szolgál a gyermeknek. Gyufaszálakat szúrva bele (a krumplihoz hasonlóan) állatokat lehet formálni pár gesztenyéből, és azokkal játszani. A vidéken kevés, Gagyban egyáltalán nem volt vadgesztenyefa, legközelebb a községközpont Szentábrahám régi (nép)iskolájának udvaráról lehetett beszerezni, ritka alkalmakkor, vagy a közeli város, Székelykeresztúr buszállomásáról, ezért több becse volt, mint a könnyen elérhető más anyagoknak. Az óvónők ősszel gyűjtöttek, hoztak a gyermekeknek belőle, abból aztán el-elcsentek pár darabot a gyermekek, zsebükben hazavitték. Hátránya az volt, hogy, akárcsak a fa kockákkal, a vadgesztenyével is dobálóztak néha a gyermekek. NÉPRAJZ I ETNOGRAFIE I ETHNOGRAPHY 279
