Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Kicsi Noémi: „No, ez volt az élet történelem, ami így belevitt a kántorságba”
vallás szociális eredetű, és a társadalomra olyan kényszerítő erővel hat, melyben függőséget és tiszteletet kelt tagjaiban.60 Az egyház szervezési és működési elve a hierarchiára épül, az elöljáróknak, a tisztségviselőknek elvárja a tiszteletet. A kántori tisztség is (nem olyan mértékben, de a papokhoz hasonlóan) a vallási közösségben tisztelettel járt, a munkakörhöz hozzátartozott. Ez nyilvánvalóan alakította és meghatározta az énkép alakulását és a szociális hálóját is az egyénnek. A munkahely meggyőződéssel is párosult, s a kántori tisztség lényegében nem szűnik meg nyugdíj bavonulás alkamával, (ellentétben például egy gyári munkáséval), hanem ezután is a kántor tartja a kapcsolatot az egyházzal, részt vesz az egyházi életben, alkalomadtán visszahívják temetésekre, besegít a kórusba, igénybe veszik szolgálatait. A kántorkodás, a kántorság mint intézmény az 1948-as tanügyi reform után a kántortanítósággal szemben tevékenység szempontjából a liturgiái szolgálatra és a hitoktatásra redukálódott, mozgástere a templom falai közé szorult. A kántor a pap elsőszámú munkatársa lett - mondja Tardy László, s ezzel tulajdonképpen megszűnik az iskolában megtapasztalt esetleges autonómiája. Már nem önmaga határozza meg tevékenységét, hanem a pap, a lelkész „felel” munkájáért, ő szabja meg tevékenységét a kötött liturgiái szolgálaton kívül. A párizsi békeszerződés után 1919-ben az erdélyi történelmi egyházakban a felekezeti iskolák beindításával, s azzal, hogy kötelezővé teszik a gyülekezeteknek a felekezeti iskolák létrehozását, a kántortanítóság virágkorát éli; soha nem látott számarányban alkalmaznak a gyülekezetek kántortanítókat, akik a társadalom — joggal mondhatjuk - elitjét nevelik ki a 20. század közepére. Hogy az államosítás, a tanügyi reform mitől fosztja meg a romániai magyarságot a kántortanítóság megszüntetésével, illetve szétválasztásával két olyan foglalkozásra, tevékenységre, melynek már nincs akkora kulturális és szellemi befolyása az erdélyi kisebbségi, társadalmi létre, az következő kutatásaim alapját fogják képezni. 60 Gavriluţă 2013, 24.
