Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Kicsi Noémi: „No, ez volt az élet történelem, ami így belevitt a kántorságba”
Kicsi Noémi 10. kép - Temetésen napi és más köszöntő, melyeket András Márton az élete során írt. Ezekből mindössze 40 halottbúcsúztató került elő, melyet drd. Bajkó Árpád dolgozott fel. A kutató arra a kérdésére, hogy a plébánosok ellenezték-e, vagy hogyan viszonyultak a kántor úr által elénekelt halottbúcsúztatóihoz, A.M.-nek mindenkiről határozott, kiforrott véleménye volt. Orbán Lászlóval másfél évig dolgozott, aztán 1945-ben áthelyezték Kézdialmásra. Az utána következő Nyárádselyéből jött középkorú papnak „annak mindegy volt, mint Jánosnak a fuszulyka, az nem nagyon törődött. Nem. Az nem. Az inkább csak dicsérgetett, s minden. De nem kifogásolt. Nem volt vele olyan problémám. ” Aztán jöttek fiatalabbak, akik nem helyeselték, „hogy most már nem kell, nem kell búcsúztatni, ők majd mondnak. ” Volt, akiknek nem volt ínyükre, hogy A. M.-et szereti a falu, „s ilyen volt, ilyen érződött, de avval nem [törődött], aki avval jött, még 25 esztendeig, az Selyéböl jött, Darvas Albertnek hívták. ” Vallási szempontból szerinte „nem volt olyan buzgó pap. Jó pap vót, jó pap vót, de ö nem, túlságosan nem törekedett. ” A halottbúcsúztatók írásának mikéntjével kapcsolatban, hogyan vette fel az adatokat a hozzátartozóktól, kiktől kellett elbúcsúztatnia, s volt-e valamilyen konfliktusa esetleg, ha valaki kimaradt a búcsúszövegből. A. M.-nek a cigányokkal való cirkuszok jutottak eszébe: ,A cigányok szoktak inkább, amikor cigány búcsúztató van, jaj, azok osztán cirkuszoztak. Amikor jöttek, hogy a búcsúztatót rendeljék meg, akkor ötöt mondtak, vagy tíz nevet, s akkor hazamentek, s egy óra múlva vagy kettő múlva megint kopogtak, hogy a parajdi, s a szovátai koma az kimaradt. Hát ennek több gyermeke is van, és azok is jöttek, minden, a Miska s a Máté, s azokot még írja belé. No, jó, no, ezt még beléírom. Már eddig is sokat diktáltatok, még többet most már ugye, nem diktáltok. Dehogynem. Alig világodott meg, reggel megint jöttek. Jaj, ne haragudjon, még négy maradt ki. Négy? Olyan sok? Négyen kimaradtak, mind ott vótak az este, s gondolkoztam, hogy felírtam-e magának, hogy ezeket is mondja. Legyen szíves, mondja, hogy Zakariás és nem tudom, melyik. Ezek még milyen fontosak voltak a családnak. Azoknál volt inkább ilyen, hogy utólag így futták s diktáltak, s utólag is, mikor búcsúztattam, volt olyan, hogy kiszökött a ágán a többi elejibe szinte, s no, ez én vagyok, ne, ez én vagyok, ne, hát. No, ez én vagyok. Cigányokkal, de magyarokkal nemigen volt ilyen. ” 54 1998. augusztus 27-én András Márton nyugdíjba vonulása alkalmával a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Zenei Bizottságától Elismerő Okiratot kap, melyben a Zenei Bizottság „köszönetét fejezi ki szolgálatáért, emberi mellé54 B. Á. interjú 264
