Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Kedves Anett: A 20. századi csíki népi élet képei. Andory Aladics Zoltán (1899–1990) vizuális reprezentációi
A 20. századi csíki népi élet képei tartalomelemzés módszerét használva megállapítottam a tulajdonképpeni címet tartalmazó felirat leghangsúlyosabb elemét és ez alapján különböző kategóriákba soroltam a címeket. Körvonalazódott, hogy a regionális csoport, cselekvés, táj, viselet, és tárgy domináns szempontjai a címnek. Megállapítható, hogy a képeslapok címei nem minden esetben tükrei a megjelenített témának. A tér szimbolikus erőforrásként tételeződik fel a képeslapok általi reprezentációs folyamatban, a régió számára fontossá válik az önmegjelenítés olyan formája, amely a nemzetihez igazodik. Aladics képei egy olyan csoportmegjelenítést tükröznek, ahol a fontosnak minősülő reprezentációs toposzok nyomai más csoportok vizuális megjelenítéséhez mérhetőek. A fényképész a teret előfeltevéseivel, értékeivel és vágyaival tölti fel, ezáltal a kép legalább annyira szól a teret szemlélő kulturális horizontjáról, mint amennyire híven tükrözi azt. Ebben az értelmezésben a képeslap értelemadó, jelentésadó műfaj. Aladics a képek szereplői által kijelöli az emlékezetre méltóbb és kevésbé méltó helyeket, eseményeket, alkalmakat, azaz az emlékezés okait. A fényképész tevékenysége a 20. századi csíki népi élet emlékezési alakzataként is értelmezhető. Aladics képein keresztül a polgári értékrend egyfajta megjelenítése is megtörténik. Saját társadalmi miliőjének mintegy iskolapéldájaként, mintaértékű megtestesítőjeként látja és láttatja a régiót. Olyan jellemvonásokat jelenít meg Aladics, amelyek tipikusan egyetlen tág társadalmi csoportba tartozókként azonosítják a székelységet. Ilyen jellemvonások a felekezeti elkötelezettség, az értékekhez és közösséghez való lojalitás, a takarékosság, a szorgalmasság, a munkás természet és a munkabírás. A képeslapok szereplőinek vizsgálata arra világít rá, hogy a fényképész gyakran öntudatlanul alkalmaz, ezáltal megerősít bizonyos sztereotípiákat, hiszen a képi reprezentáció társadalmi reprezentációként működik. A szereplőket életkor és nem függvényében bizonyos tevékenységekhez kapcsolja a fényképész. Jellemző, hogy a népi élet esztétikus, látványos, archaikusságot és ősiséget sugárzó, idilli hangulatot idéző jelenetei kerülnek a képeslapokra. Ezáltal egy átszerkesztett vizuális rendszert épít ki a csíki székelység köré. Életkortól és nemtől függetlenül, a szereplőket nem látjuk olyan hétköznapi helyzetekben, amely megtörné a fényképész által felépített idilli hangulatot. A tágabb erdélyi, a tágabb magyar és a nemzetközi kontextus között megállapítható intertextuális kapcsolatok összefüggései kapcsán körvonalazódik egy 20. századi képi beszédmód, amely a népi életképek képeslapokon történő ábrázolására irányult. Ez a képi beszédmód megteremtette saját formanyelvét, amely alapján a népi építészet, a tárgyi és szellemi kultúra, valamint a népviselet elemeinek használata teremti meg a kulturális egyediség vizuális eszköztárát. Andory Aladics Zoltán munkásságára mindenek előtt a tágabb magyar kontextus formanyelve hatott. Elsősorban a „kis magyar világ” négy évéhez tartozó képeslapok viselik a magyaros stílus formajegyeit. A fényképész számára a képeslapok lehetőséget biztosítottak egyfajta regionális identitástudat megfogalmazásához. Reprezentativitás szempontjából a fényképész számára legfontosabb a regionális hovatartozás írott formában való rögzítése volt. Az egyértelmű, könnyen dekódolható képi üzenetek helyett azt nevezi meg a címadó, ami a csoport egyediségét domborítja ki. A képoldalon megjelenő kompozíció tematikai, térbeli és tárgyi elemei úgy igazodnak a képi beszédmód formanyelvéhez, hogy közben a csíki székely kultúra társadalmi szempontból reprezentatívnak vélt aspektusai kerülnek ábrázolásra. Ezt a fajta ábrázolásmódot tekinthetjük egyfajta sztereotipizálási gyakorlatnak, hiszen a népi élet a képeslapok ábrázolásain keresztül bizonyos könnyen megfogható, kiválasztott és egyszerűsített, véges számú elemre korlátozódik. Andory Aladics Zoltán képeslapjai a csíki népi élet vizuális mitológiáját teremtik meg. A képeslapok a csíki székelység képzelt, vélt, vágyott, általánosan érvényesíthető ideálképei. Összegzés Kutatásom bemutatott fázisában tulajdonképpen egy történeti anyagnak egy részét vizsgáltam. Ebben az esetben nem lehetett az anyaghoz úgy közelíteni, mint egy kortárs anyaghoz. Olyan különleges helyzet ez, amely során a kutató elesik attól a lehetőségtől, hogy folyamatában vizsgáljon egy jelenséget. így az én választásom arra esett, hogy megnézem, hogyan működnek ezek a lapok társadalmi reprezentációkként. Az vizsgálat végére kirajzolódott, hogy egy bizonyos történeti korszakban egy bizonyos specialista hogyan teremtette meg egyetlen régió képét. NÉPRAJZ I ETNOGRAFIE I ETHNOGRAPHY 241
