Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)

Néprajz - Kedves Anett: A 20. századi csíki népi élet képei. Andory Aladics Zoltán (1899–1990) vizuális reprezentációi

A 20. SZÁZADI CSÍKI NÉPI ÉLET KÉPEI. ANDORYALADICS ZOLTÁN (1899-1990) VIZUÁLIS REPREZENTÁCIÓI Kedves Anett Bevezetés Kutatásom Andory Aladics Zoltán Csíkszeredái fényképész hagyatékának egybegyűjtésére és fel­dolgozására irányul. Vizsgálatom központi kér­dése az, hogy a fényképész milyen társadalmi jelenségeket, sztereotípiákat alkalmazva alkotta meg a 20. századi csíki népi élet képi reprezen­tációit. A fényképész: Andory Aladics Zoltán (1899-1990) Andory Aladics Zoltán élete A fényképész élettörténetének utólagos re­konstruálását írott források vizsgálata tette le­hetővé. Három különböző műfajú írás állt a rendelkezésemre: Andory Aladics Zoltán gyász­jelentője, egy 1991-ben közzétett nekrológ és egy 1998-ban megjelent újságcikk. Különböző műfajú írott forrásokon keresztül az egyéni élet különböző aspektusai kerültek előtérbe. A tömör, informatív jellegű gyászjelentő esetében a fényképész társadalmi státusa, elhalálozásának oka és a temetés körülményei kapnak hangsúlyos és kizárólagos jelentőséget. A nekrológban szere­pet kap az író, Sonnevend Imre személyes vélemé­nye és utólagos értékítélete a fényképész életének történéseivel kapcsolatban. A heroizáló, emelke­dett hangvételű megemlékezés mindenek előtt a fényképész életének nehéz pillanatait, a sokrétű egyéni karrier kibontakozásának folyamatát dom­borítja ki. Oláh István újságcikke Andory Aladics Zoltán fotográfiai tevékenységéről emlékezik meg kitüntetett figyelmességgel. Az Aladiccsal készült beszélgetés részleteinek ismertetése magát a fény­képészt hozza közel az olvasóhoz. A bemutatottak együttes olvasata a fényképész születésének, tanulmányainak, karrierjének és el­halálozásának körülményeit ismertetik. Az írott források szerint körvonalazódik, hogy Andory Aladics Zoltán sokféle szakmája, munkahelye és szenvedélye mellett igazi „pályájának” a fényképé­szetet tekintette. Ez volt életében az anyagi jólétet biztosító forrás. A nekrológ szerint az életben és a karrierben való érvényesülését többször is meg­nehezítette a hatalommal való szembenállása. Az írott források vizsgálata azonban nem bizo­nyult informatívnak a fényképész karrieren kívül eső életének tekintetében. Nem esik szó például a két feleségről, a Vicának becézett Bartha Veroni­káról (1902-1959) és a Matának becézett Farkas Margitról (1913-1987). Például Foto Electric műterme első felesége, Bartha Veronika nevén futott mindaddig, amíg erdőmérnöki szakmájá­ból nyugdíjba nem vonult. Az ismertetett és az ezekhez hasonló információk a Gál Bencével ké­szült interjúból derülnek ki. Az egyéni emlékezés tehát az írott forrásoktól eltérően az életpálya sze­mélyes vonatkozásait, a fényképész mindennap­jait tartja fontosnak. Az írott források esetében pedig a kiemelkedő, a karrier tekintetében fontos események bizonyulnak emlékezetre méltónak az utókor számára. A fényképész 1899. január 7-én szüle­tett Fogarason. Édesapja selmeci, édesanyja csíkszépvízi örmény származású. Első fényképe­zőgépét édesapja német nyelven írt megrendelése segítségével szerezte be egy cseh cégtől. A fény­képezőgéppel használati útmutatót is küldött a cég, amelyből saját maga szórakoztatására lassan sajátította el a fényképezés tudományát. 1917­NÉPRAJZI ETNOGRAFIE l ETHNOGRAPHY 235

Next

/
Thumbnails
Contents