Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Régészet - Botár István: Adatok Csíkszentmárton középkori történetéhez. A plébániatemplom 2015. évi régészeti kutatása
Adatok Csíkszentmárton (fi: Sánmartin) középkori történetéhez a régészeti felügyelet rendelkezésre álló pár napos határidő már nem volt elégséges arra, hogy régészeti szelvények nyitásával az előkerült falakat ténylegesen kutatni lehessen, így csak arra törekedhettünk, hogy minél nagyobb felületen letakarítva a falakat, megállapítsuk a középkori templom alaprajzát, és lehetőség szerint megpróbáljuk elkülöníteni az egyes építési periódusokat. A járószintek ellenőrzésére, az alapok mélységének vizsgálatára, középkori sírok feltárására nem volt lehetőség.27 (12-13. kép) Szintadatjainkat a nyugati bejárat kő lépcsőjéhez mértük vissza (ez volt az úgynevezett ±0,0 pont). A középkori falak teteje ehhez a szinthez képest általában 0 és -50 cm mélység között jelentkezett, de a déli hajófal néhány helyen +10 cm magasan került elő. A szentély legmagasabb pontjait +5/-6/-21 cm-en észleltük. A középkori sekrestye (ld. alább) +221+2 cm között került elő, de itt a modern járószint is magasabban volt (a sekrestye és az északi kápolna közötti küszöb szintje +39 cm). A modern padló eltávolítását követően kiderült, hogy az omladékréteg alatt fél méter magasan (néhány helyen valószínűleg magasabban is) is megmaradtak az elbontott középkori templom felmenő falai. A mai épület belsejében, a falak belső oldala mentén helyezkednek el a keskenyebb középkori templom falai. Az erdélyi műemlékvédelemben már-már anekdotaszerű törvényszerűségnek megfelelően (ld. a villanyszerelő mindig a középkori freskók szentjein, a jobbak meg egyenesen a szemek magasságában vésik be a vezetékeket) a közelmúltban lefektetett fűtési csövekkel sikerült módszeresen végigásni a falak tetejét, különösen azok külső részein. A falak vastagsága 100-120 cm között ingadozik, a falazáshoz csak követ és habarcsot használtak, tégla(töredék) sehol nem fordul elő. A jelenkori falak közelsége, a fűtési csövek elhelyezkedése, illetve a rendelkezésre álló szűk időkeret miatt a középkori falak külső falsíkját nem tudtuk vévigkövetni, így arra a kérdésre, hogy a hajó északi és déli külső falsíkján voltak-e (netán későbbi beavatkozás nyomán) támpillérei nem tudunk egyértelmű választ adni. A látható 27 A munkában Botár Márta önkéntes volt nagy segítségemre. 28 Ezúton is megköszönöm a csíkszentmártoni önkormányzat segítségét, Gergely András polgármester kezdeményezérészletek alapján azonban kitűnik, hogy ilyenek nem voltak, de ugyanakkor a korábbi felügyeletek során a külső munkafelületekben észlelt falmaradványok alapján valószínűnek tartjuk, hogy a nyugati sarkokon viszont álltak támpillérek. Ezt erősíti az a megfigyelés, hogy a nyugati belső hajófalon visszabontott falcsorbázat érzékelhető az elbontott északi és déli hajófal tengelyében, vagyis a nyugati falat nem bontották el az újkori építkezések során. Ez egyben azt is jelenti, hogy a padlástérben megfigyelt keskenyebb-merede- kebb oromfalra utaló falmaradvány valóban eredeti helyzetű és a megmaradt nyugati oromfallal azonosítható. A hajó külső hossza 14,5 m (belső: 12,3 m), belső szélessége 7,7-7,9 m (illetve a külső 9,8-10 m).28 Az északi hajófal tengelyében egyértelmű szabálytalanság, elhajlás érzékelhető, de ásatás híján eldönthetetlen, hogy ez kitűzési-kivitelezési hi- ba-e, avagy netán egyéb (korábbi periódus alapfalai, kiterjedése?) okai vannak. (14. kép) A déli hajófalban sikerült azonosítani a kifelé szélesedő (120/90/140 cm) rézsűs déli bejárat lenyomatát (a külső küszöbkő szintje -26 cm). A belső falfelületek vakolt-meszelt falsíkja ennél a szintnél mélyebbre húzódnak, így egyértelműen kitűnik, hogy a hajó belső járószintje jóval mélyebben van, a templomba érkezéskor a hívek egy ma már nem azonosítható lépcsőn léptek „le”. A hajó nyugati kétharmadában, a falak mentén, kétszer-hármas szimmetrikus elhelyezkedésben, téglából készült, vakolatból lépcsősre kiképzett lábazatú belső pillérek tömbjei (116x70 cm) kerültek elő, amelyek takarják a hajó meszelt belső falsíkját. Valószínűnek tűnik, hogy ezek egy utólagos boltozat hevederíveinek oszlopai lehettek. A jelenlegi karzat alatt, a középső pillérek tengeléyben két további nagyon hasonló tömb került elő (96x75 cm), melyeket a nyugati karzat belső lábainak, oszlopainak tarthatunk, (a karzat alap területe 34 m2 körüli lehetett). (15. kép) A hajó (újra?)boltozása és a nyugati karzat kialakítása egyértelműen utólagos beavatkozás, melynek idejét a 1749 előttre valószínűsíthetjük, tudniillik a torony keletre, azaz a karzatra nyíló bejárata sére, az ő segítségével ugyanis elkészült az előkerült maradványok topográfiai felmérése is Boga János munkája által. RÉGÉSZET I ARHEOLOGIE IARCHAELOGY 19
