Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Róth András Lajos: Ne utáld az aranyat azért, mert szurkos erszényben vagyon (Menda graviora sic corrigenda)
Róth András Lajos feltüntetésére szorítkoznak. Viszont sok esetben a hosszas magyarázkodás, indoklás mellett igazi nyomda-, nyelv- és művelődéstörténeti adatokkal sietnek a kutatók segítségére. Rámutatnak az éppen dívó, a szerző/kiadó/nyomdász által képviselt/ használt alakulóban lévő ortográfiára, helyesírásra, a különböző különleges karakterek ((ä, q, é, y, ij, oe, oe fj, ÍT, ß, re, ue w, 3) hangértékére Érdemes e helyt Medgyes Pál korabeli idevágó szövegét az eredeti szedésmódban idéznünk: „Ezeken kívöl-is vannak hol mi aprólékossok; ennekfelette hel’telen virgulák, accentusok, punotok. Végezetre azy-nal én az régi mag’ar írásnak állapotja szirént nem akarván élni, tsak horgas vonétással jeg’zettem meg fenn az nég lág’ betöket, az gy, ly, ny, ty, íg: g, 1’, n, t\ amint a’ régi n’omtatásokban-is vagon mell’et a nomtató vág nem vévén jól eszébén, vág az a’ hoz alkalmatlan betömiat nem követhetvén, ol’an hell’en szakasztásokat ejtet azon eg’ szókban, mell’el igen meg disztelenöltek s-nehezebb olvasókká lőttek azok."117 Ugyanakkor nyomtatástörténeti utalásokat is felfedezhetünk: Tussai János A reformata ekklesiának apologyiaja-ban11*, melyet latinból fordít az olvasót informálva utal a nyomdahibás példányok esetleges számára, ezáltal jelezve a nyomtatás folyamatában bekövetkezett változást is: „Noha azon igyekeztünk, hogy minden hiba nélkül jöné ki e munkácska, mégis mindazonáltal, kiváltképpen azért, hogy nyelvünket nem értő idegen nemzetbéli tipográfus nyomtatta csakugyan estenek benne némely hibák. Melyek közül az hol egy keresztjegyet látsz, azok az hibák mintegy száz exemplárban, az holpenig kettőt, azok mintegy ezerben találtatnak meg. A deákos neveket s szókat penig a magyar grammátika vagy írásnak módja szerént önként nyomtattattuk” (5. kép) Természetesen ezekre a hibákra már nyomtatás közben, a kefelevonatok korrektúrázásakor is fény derülhetett, és ekkor volt esély még időbeni javításokra, de az is előfordul (hatot) t, hogy csak a teljes mű kinyomtatása után vették észre őket. Ekkor vált szükségessé a hibajegyzék, tulajdonképpen az olvasókat eligazító, a mű értelmezéséhez keretet nyújtó, tudóskodóan „liminaria”-nak nevezett, a főszöveget övező, járulékos részek (ajánlás, előszó, üdvözlőversek, mutatók, sajtóhibajegyzék stb.)- Kegyes Olvafo. # N Oha azon igyekeztünk , hogy minden hiba nélkül jöne-kie’ Munkátska; még is mindazonáltal, kiváltképen azért, hogy Nyelvünket nem-értö idegen némzetbéli Tipográfus nyomtatta, tfak ugyan ellenek benne némelly hibák. Mellyek közzül, az hol egy kerefzt-jegyet látz, aZok az hibák, mintegy fzáz exemplárban; az hol penig kettőt, azok mintegy ezerben találtatnak meg. A’ deákos Neveket ’s fzókat penig, a’ magy ar Grammátika^ vagy iráfnak módja fzerént önként nyomtattattuk. Az hibákat meg-jobbitani eképen kell: Level. Rend. 2• 7- allenkezök ohtifil. ellenkezők. 8-IO-Kitoda olv. Kitíoda. .. 26- KTISTUS oh. KRISTUS. , ij-io- valálíat olv, valláíat. 14* 2- fel ültettettek olv. fel ültettek. .•24. áltol olv. által. t*o8 - 6- Ámbár légyen egy-Ámbár legyen úgy. tt 122 * ţ • halagatáfára olv. halgatáfára, I72 - í ţ - azoknak olv. Uraknak. 182-16 - vetkezhetik olv. vétkezhetik. 27 -Köllzzül olv. közzül. tti?i'9-ás olv. és. 181- 9 - Fapfá okát olv. Papfágokat. 5. kép - Tussai János, A reformata ekklesianak apologyiaja vagy maga mentsége, [K. n., H. n.], 1748. egyike.119 Akadt viszont olyan szerző is, aki fontosabbnak ítélt tartalmi megfontolásból eltekintett a hibajegyzék feltüntetésétől: „Hogy üresen ez levelek ne maradnának, — írta Magyari István 1604-ben — az nyomtatásbeli vétkeknek meg igazítását magadra hagyom, hanem az helyet akarám ez bizonságot ide nyomtatni, az végre, hogy ezből keresztyén ember meganolnád melyik legyen az igaz régi hit...120 Jelen sorok írója szerint a hibák feltüntetése elodázásának legfrappánsabb megfogalmazása Tolnai Pap Istváné, Rákóczi György udvari prédikátoráé, aki 1632-ben elegánsan hárítja át a hibák felfedezését és javítását az olvasóra: „ Végezetre, az mint minden kézi munkában szokott esni, vannak ez könyben is az nyomtatásközben esek bötük változási, kik közül némelyeket olvasásod között való megjobbításodra hattunk, némelyeket az szokás szerint az könyvnek az utolján 117 Medgyesi 1658. 119 Kecskeméti, Tasi 2012, 9. 118 Tussai 1748. 120 Magyari 1604. 182
