Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Róth András Lajos: Ne utáld az aranyat azért, mert szurkos erszényben vagyon (Menda graviora sic corrigenda)
Ne utáld az aranyat azért, mert szurkos erszényben vagyon jelent meg a nyomtatásban a szőlőskertről szóló példabeszéd címében. Köszönetképpen nevét gúnyos szójátékba foglalták: „»teledézsa sajtóhiba« (a Baskettjull of printer’s errors; baskett = dézsa)” }2 A jellegzetesen ismétlődő sajtóhibákból, szóelválasztásból, bizonyos rövidítések rendszeres használatából vagy éppen mellőzéséből, és számtalan hasonló, csak tüzetes és aprólékos megfigyeléssel összegyűjthető szedőszokásokból lehet a szedő személyére következtetni.12 13 14 Jászberényi József egy régi könyv újrakiadásának ismertetőjében emlékeztet arra, hogy annak következtében, hogy a korabeli helyesírásban általánosan használatos aposztrófjeleket egyszerűen elhagyták, de ezt nem követte a régies szóalakok jelenlegi helyesírásra váltó átírása, a szöveg anyaga „helyesírás- történetileg problematikussá: korkeverövé vált.>14 Muckenhaupt Erzsébet, a Csíki Székely Múzeum kutatója egy 1683-ban készült, reneszánsz-barokk stílusban díszített, tipikus csíksomlyói kötés táblájában talált rá Haller János Pajzs, a békességes tűrésnek pajzsa című fordításának négy oldalára (tulajdonképpen korrektúrázott nyomtatványrészletekre, makulatúrákra), amely újra élő bizonyítéka Kájoni János könyvkiadói igényességének, hisz bizonyítottan a nyomdaalapító csíksomlyói guardian korrektúrázó kézjegyei ismerhetők fel az 1682-ben Csíksomlyón nyomtatott lapokon. Tárgyalt témánk szempontjából azért is érdekesek és értékesek ezek a lapok, mert nagyon ritkák lévén - fennmaradásuk esélye csekély - rávilágítanak a könyvsajtolás folyamatára is.15 Borsa Gedeon, akire tárgyalásunk során többször is hivatkozunk, egy, a Heltai Gáspár műhelyében történő korrek- túrázási gyakorlatról (1566) írt, szintén kötéstáblákból kiáztatott korrektúraívekre támaszkodó elemzésében kiemeli ezen ritka forrásoknak nyomda- és irodalomtörténeti fontosságát.16 Ráth-Végh István több kiadást is megért mulatságos könyve, A könyv komédiája külön fejezetben foglalkozik 12 Várkonyi 2001, 405. 13 Erdődy 1973. 14 Jászberényi 1999. 13 Muckenhaupt 2012, 371-384. 16 Borsa 1964, 79-83. 17 Beyer 2012. 18 Várkonyi 2001, 405. 19 Mund, Kampis 2007. 20 Határ 2000. a nyomdahibákkal nemzetközi áttekintésben. A könyv sikerét mi sem magyarázza jobban, mint az a tény, hogy több nyelvre is lefordították és idézik is. A témát behatóbban tárgyalók is említésre érdemesnek tartották.17 Ráth alapos ismeretekről adva tanúbizonyságot, az anekdota szintjén tárgyalta a különböző nyomdahibák közül a legkirívóbbakat. Egy lapalji jegyzetében írja Várkonyi Nándor: „Itt eszünkbe jut, hogy ideje volna megírni a sajtóhibák oknyomozó történetét, kacagtató, szellemes és tanulságos könyv lenne, fiiként pszichológusok számára. Egy régi mondás szerint a sajtóhibáknak külön ördögük van, s az a természetük, hogy ha száz közül kiirtunk kétszázat, még mindig marad háromszáz a szedésben. VTV.”18 Napjainkban a számítógépes szövegszerkesztés, a mindenki által elérhető világháló eluralkodásának korában sem mentesülünk a hibáktól. Erről vallanak Kampis György és Mund Katalin szerkesztők is, amikor a www.typotex.hu című honlapjuk felkeresésére buzdítják olvasóikat, mondván, hogy „honlapunkon megtalálhatja az egyes könyvekhez tartozó hibajegyzéket is, mert sajnos hibák olykor előfordulnak,”19 Érdemes beleolvasni Határ Győző Szeretve tisztelt Főszerkesztő Úr!20 és Mi fáj nekem?2' című „belekot- nyeleskedései”-be is a Kortárs folyóiratban. Cikkek, melyek a komputervilág sajtóhibáira koncentrálnak. Úgy néz ki ma se jobb a helyzet ezen a téren. Az eddigiekből kitűnik, hogy mindazok, akik régi könyvekkel foglalkoznak nagy valószínűséggel megkerülhetetlenül szembesülnek az elkövetett nyomda- vagy sajtóhibákkal. Az alábbiakban a Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárában található, valamint az interneten digitálisan elérhető több régi magyar kiadvány segítségével próbáljuk bevezetni az olvasót e téma elemzésébe. A hiba (poena, mendum typographicum, error, vétek, fogyatkozás, gáncs, szemét, botlás, megvesztegetés, a modernebb időkben: csizma22) lehetett 21 Határ 2005. 22 A hogy kerül a csizma az asztalra mintájára. Martincsevics Károly csornai nyomdász írta: „Sokféle ám ez a csizma: van piciny csizma, nagyobb csizma, nagy csizma és irtóztató csizma! - Ha pedig eredetét tekintjük, van szórakozottságból eredő csizma, félreértésből származott csizma, túlzott okoskodásból következett csizma, de van bizony értelmetlenségből, sőt butaságból eredő csizma is, mégpedig nem kis számban.” Ld: Martincsevics 2006. TÖRTÉNELEM ! ISTORIE i HISTORY 171
