Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Róth András Lajos: Ne utáld az aranyat azért, mert szurkos erszényben vagyon (Menda graviora sic corrigenda)
NE UTÁLD MEG AZ ARANYAT, AZÉRT MERT SZURKOS ERSZÉNYBEN VAGYON (MENDA GRAVIORA SIC CORRIGENDA) Róth .András Lajos Mottó: ,yA könyvnyomtató betűk noha némák, de mégis hangosabban kiálthatnak az Isten népének füleiben a leghangosabban kiáltó tanítóknál. ” Köleséri Sámuel, 1673 Csak, aki nem dolgozik, az nem hibázik - mondja egy közmondás, utalva arra, hogy ilyen vagy olyan okból kifolyólag az emberi tevékenységben előfordul(hat)nak hibák. így van ez a könyv- nyomtatás terén is, csak európai mércével mérve immár közel 600 éve: „amint életünk, úgy írásunk valami vétek nélkül igen ritkán találtatik. ”1 A nyomdászat lehet terhes munka — Heltai Gáspár szerint is „igen nehéz dolog”2, de lehet művészet is. Lehet felelősségteljesen, de felületesen is végezni. Teljesen sajtóhibamentes kiadványt szerkeszteni még a mai fejlett korszakunkban is elég nehéz, pedig egyre inkább továbbfejlesztett, szótárak tömkelegét maguk mögött tudó szövegfelismerő, szövegelemző szoftverekkel rendelkezünk. Hát még a régi korokban, amikor egyenként kellett minden betűt egymás mellé helyezni, sorokba, oldalakba tördelni, ívekre kilőni. Nem csoda, hogy a régi nyomdatermékekbe becsúsz(hat)ott sok hiba. Ennek akkor, akárcsak ma is, csak az igényesség szabhatott gátat. A Magyar Grafika állandó melléklete magyar nyelvhelyességi és helyesírási kérdések megvitatására, a Nyelvművelő 1931-es száma foglalkozik a hibák természetével. A szerző (Schwartz Ármin?) 1 Kászoni 1647.; Mivel a régi könyvek járulékos részei többnyire lap-/oldalszámozás nélkül csatlakoznak a művek fő részeihez, lapalji jegyzeteinkben sem adunk meg számozást esetükben. Az idézetek visszakeresését az könnyíti meg, hogy ezek az egy, vagy netán többoldalas megjegyzések általában a arról értekezik, hogy a nyomdahibák lehetőségének száma egyenes arányban van a nyomtatványban használt karakterek/betűk számával, azaz „minden egyes betű oka lehet egy-egy nyomtatásbeli hibának” Azt is állítja, hogy a hibák „nem annyira a szedő és korrektor szakmai fólkészültségének, műveltségének, figyelmének, nyelvkészségének vagy lelkiismeretességének hiánya miatt, mint inkább a mesterség természetrajzához tartozó kifürkészhetetlen esetlegességek miatt keletkeztekA hibák, már azért sem emberi mulasztás eredményei, mert már kialakulásakor is, a félig művészet, a félig tudós munka jellegzetességével bíró mesterség, a nyomdászat képviselői „tanult emberek, kiváló tudósok, nyelvészek, bibliafordítók, neves hittudósok és buzgó reformátorok voltak". A cikk írója szerint „a sajtóhibát megölni nem lehet, mert a sajtóhiba csak okozat, az ok mi magunk vagyunk”. A szerző különbséget tesz a hibák (nyomtatásbeli helytelenségek) és a tulajdonképpeni sajtóhibák (a szedéstechnikai okok miatt keletkező betű- és sorcserék) között. Háromfajta különféle természetrajzú hibát különböztet meg: értelmi hibákat, helyesírási hibákat és nyelvbeli hibákat.3 A korabeli kritika szerint „a könyvészeti adatok munkák utolsó oldalain találhatóak. Az Irodalom-ban megőriztük az eredeti címleírásokat. A tanulmány szövegében a régi helyesírást a ma alkalmazotthoz idomítottuk. 2 Heltai 1571. 3 Schwartz 1931. TÖRTÉNELEM I ISTORIE l HISTORY 169
