Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Bögözi nemesi családok és temetkezéseik
NYÁRÁDI ZSOLT (18. kép),104 így a bontásnak már korábban meg kellett történnie. A 238, 239, 240. sírok esetében a betöltés már jóval intenzívebb volt, a különféle habarcsrögök mellett a boltozat építéséből származó tégladarabok mellett a korábbi falak elbontásából származó freskótöredékek is előkerültek. A sír kiképzésében és a gödör mélységében ezek a temetkezések nem tértek el az előző csoporttól, ezeket is ládaszerű, alj nélküli szerkezetekbe helyezték örök nyugalomra. A három sír közül a legkorábbi a 238. temetkezés volt, ennek betöltésében II. András (1205-1235) pénzérme,105 Árpád-kori kerámiatöredékek és a bolygatott csontok hiánya jelezte, hogy a sírt nem ásták rá korábbi temetkezésre. Különleges figyelmet érdemelt a 240. sír feltárása, hiszen ennek koponyáját a két lábszár közé helyezve találtuk meg (28. kép). Mivel utólagos bolygatás nem érte a temetkezést, feltételezésünk szerint az elhunytat lefejezték. Hipotézisünket sajnos antropológiai vizsgálati eredményekkel nem tudjuk alátámasztani, ugyanis a koponya és a csigolyák nagyon rossz állapotban maradtak meg. Ha a történeti adatokat vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy a nemesi családok között találjuk Bögözi Ferencet, akit a János király elleni lázadás miatt 1529-ben Somlyai Báthori István lefejeztetett több más, a felkelés szervezésében részt vevő primőr család férfitagjával együtt.106 A feltárt temetkezésről adatok hiányában egyértelműen nem jelenthetjük ki, hogy azok biztosan Ferenc földi maradványai, ellenben a sír periodizációja arra késztet, hogy a lehetőségek függvényében tovább vizsgáljuk a kérdést. A három temetkezés közül a legkésőbbi a 239-es, ezt a 238. sír alsó részére ásták rá. A két elhunyt temetése között nem telt el sok idő, hiszen a 239. sír ásásakor a korábbi faszerkezete még nem volt beomolva, a bolygatott hosszúcsontokat betolták az üregbe, így találtuk meg a feltárás során. A 16. század második felében kerültek elhantolásra a 229, 231. sírok. A már deszka aljjal is rendelkező koporsót kovácsolt vasszegek nélkül illesztették, a 229. sír esetében már használtak szegeket is. A 231. temetkezés tetemének koponyáján egy, a feltárás idejében narancssárgás színűvé vált, nemezből készített kerek lapos tetejű süveg került elő (14. kép). Karimája a kor szokásának megfelelően keleti módra fel volt hajtva, formája és technikája alapján a 16. század végére keltezhető.107 A süveg eredetileg barna lehetett és nemez az anyaga, a feltűrt pereme a restaurálás során nem volt leválasztható, de anyagvastagságában jól elkülönült. Hasonló kerek formájú posztó fejfedő került elő a gyulafehérvári ásatások során a 7, 16 és 20. sírból. A sír mellékletei között volt egy dolmány és egy kard töredéke is.108 A 231. sírból előkerült süvegnek minden bizonnyal volt toliforgója is, amelybe a legmagasabb rangú személyek általában ritka és drága fekete vagy fehér színű kócsagtollat, az előkelőbbek darutollat, sastollat a szegényebb nemesek és katonák viselték, míg a parasztok csupán kakas, gácsér, vagy lúdtollat hordhattak.109 A csontok állapota, a szuperpozíciók és a sírmélység alapján már a 17. századra keltezzük a 232, 233. temetkezéseket, amelyeket együtt hántolták el közös sírgödörben, külön koporsóban. A csontok teljesen felszívódtak, csak a lenyomatuk maradt meg a koporsó fedele alatt, amelyet közepes méretű kovácsoltvas szegekkel rögzítettek. A 233. sír medencéjének környékén zöldes elszíneződés utalt az előkelő ruházatra, amelyből azonban értékelhető töredékek nem maradtak meg. A 17. század második felének temetkezései már a templom északkeleti felében ásott kő kriptában történtek, amelynek falvastagsága 40-50 cm között váltakozott. A kripta kőfalas részét a járószinttől 150 cm mélységig mélyítették. A fal felső részében a kőfalban kihagyott gerendafészkek három gerendára utalnak, amellyel a kriptát lefödték (20. kép). Hasonlóképpen az alsó részen is megtaláltuk a három gerendafészket a falszövetben, így a kripta alja feltehetően le volt deszkázva. 104 UNGER1980, 43, 638. 105UngER 1980, 19, 193. 106KŐVÁRYIII. KÖT. 28. 107NEMES, NAGY 1900,154. 108PÓSTA 1918,70. 109DEÁK 2014,159-160. 60
