Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Szemle - Szőcs János: Rapsóné öröksége. Tanulmányok Parajd község múltjából
RAPSÓNÉ ÖRÖKSÉGE. TANULMÁNYOK PARAJD KÖZSÉG MÚLTJÁBÓL Csíki Zoltán - Horváth István - Ozsvát Pál - Vécsei András: Rapsóné Tanulmányok Parajd község múltjából. Corvin Kiadó, Déva, 2006, 605 o. Csiki Zoltán: Rapsóné öröksége 2. Dokumentumok Parajd község múltjából. Székelyudvarhely, 2013. Négy szerzőtárs, Csiki Zoltán, Horváth István, Ozsvát Pál és Vécsei András két kötetben, összesen 933 oldalon alaposan megvizsgálja és bemutatja ennek a jelentős székely településnek a múltját. Úgy gondoljuk, hogy nem mehetünk el szó nélkül e mellett a jelentős alkotás mellett. A község az Erdélyi-medence keleti szögletében, a Mezőhavas déli lábánál helyezkedik el. A régi írásokban, a pápai tizedjegyzékben (1333-1337) a közeli Várad (Sóvárad), majd jóval később Sófalva (1493) jelenik meg. Horváth István szerint a község neve a paraj szóból származik. Ez kisebb legelőt jelent. A terület altalajában, a zsögödi falurészen előfordul a lignit, a sófalvi agyagrétegben pedig kevés barnaszén. A környék legfőbb ásványkincse azonban az óriási kősótelep. Kitermelésével összefonódott Parajd, a Sóvidék léte, élete. E kincsről tudhattak már az ókorban is. Erről a régi felszíni fejtések nyomai árulkodnak. A középkorban Parajd nem számított a királyi sóaknák közé. Ezért hiányzik a 16. századi leírásokból is, ugyanis székely vagyont képezett. A 18. században Fridvalszky János (1767), Born Ignác (1773) és a szász Fichtel E. János (1780) leírták az itteni sófejtést. A sótelepről, ásványvizeiről Orbán Balázs, Mátyus István, Fialka Gusztáv, Fischer Samu, Hankó Vilmos és Bányai János is írt. II. Rudolf, Habsburg császár 1599-ben Erdélybe hívta Mihály havaselvi vajdát. A vajda Darai Jánossal, II. Rudolf nevében hamisítványt készíttetett. Darai Örmény Péterrel hozzálátott a székely szabadságlevél összeállításához. A vajda ezzel a székelyek támogatását óhajtotta megszerezni, amit el is ért. A székelyekről I. Rákóczi Gyögy 1635-ben a következő fontos textust íratta le: „Akiket periig most zászló alá írtunk regestrumunkban, azokat gyermekekkel, jószágokkal az tisztségviselő' híveink, sub amissione officii (hivatalvesztés terhe alatt) megoltalmazzák igazságokban, egyet is azok közül jobbágyokká tenni engedjenek." I. Rákóczi Györgynek szüksége volt a székelyek katonai erejére, ezért szabadságukban megtartotta, megvédte őket. A Sóvidék székelyei nyáron a mezőn, télen a sóaknában dolgoztak, írja róluk Benkő József a 18. század második felében. 1916-ban az álnokul betörő román hadsereg felgyújtotta a parajdi vendéglőt, a Rákóczi-kutat pedig a rajta levő címer miatt felrobbantotta. A községnek 1848 körül 1041 hold szántója, 1848 hold rétje, kertje, 1933 hold legelője, 6006 hold erdeje és 256 hold terméketlen területe volt. 1906-ban megnyílik a Tövis-Parajd vonalon a rendes vágányú, 1912-13-ban pedig megépül a Marosvásárhely-Parajd vonalon a keskeny vágányú vasút. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve X. (2014), p. 429-436 429
