Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Szemle - Sándor-Zsigmond Ibolya: Székely gazdálkodás régen és most
SZÉKELY GAZDÁLKODÁS RÉGEN ÉS MOST Sándor-Zsigmond Ibolya, Visy Zsolt (szerk.): Székely gazdálkodás régen és most. A IV. Énlaka-konferencia tanulmánykötete, Nemzetstratégiai Kutatóintézet - Pro-Enlaka Alapítvány - Pécsi Tudományegyetem - Molnár István Múzeum, Budapest - Énlaka -Pécs - Székelykeresztúr, 2014, 224 o., 61 ill. Énlaka kulturális örökségének a kutatása 2007 óta több ágon folyik. Az egyik kutatási vonalat a Pécsi Tudományegyetem Régészet Tanszéke és a Légirégészeti Téka által kezdeményezett kutatások képezik, amelyek a falu határában lévő limes-castellumból kiindulva Dacia provincia keleti limesének a kutatásával kezdődtek, amihez szerződéses együttműködés keretében öt székelyföldi múzeum csatlakozott. Ugyancsak 2007-ben sikerült első ízben megszervezni az I. Énlaka-konferenciát, ami a falu történetét és kultúráját vizsgálta. Az azóta kétévente megrendezésre kerülő Énlaka konferenciák a székely kultúra egyik jelentős fórumává váltak. A tematikusán szervezett konferenciák rendre a székely kultúra más és más területeit helyezik a figyelem középpontjába, és foglalják össze a tárgykörhöz tartozó újabb kutatásokat, irányzatokat. Az egyre népesebb konferenciák egyszersmind élénkítik a falu életét, erősítik lakóinak értéktudatosságát, fellendítik kulturális turizmusát, az önmegtartás és az elzártságból való kitörés lelkesítő példájával szolgálnak más, hasonló gondokkal küszködő székely települések számára. A 2013 szeptember 19-21. között megrendezett IV. Énlaka konferencia a székelység gazdasági kérdéseivel foglalkozott. A téma különös aktualitást kap manapság, amikor ismét számos nehézség hátráltatja a székely gazdaság felvirágzását, és ezrek kénytelenek külföldön munkát keresni a jobb megélhetés reményében. Ezek a jelenségek nem előzmény nélküliek, hiszen különböző okokból székelyek tízezrei vándoroltak ki a korábbi évszázadok során a Moldvába, a román Alföldre és Bukarestbe, Magyarországra és Budapestre, Európába és Amerikába. Korunk nagy kérdése, hogy a székelység rendelkezik-e most is olyan életerővel, hogy veszteségei ellenére szülőföldjén is megújul, megerősödik és boldogul. A székelyek gazdálkodása a rendi társadalomban közösségi szabályozás alatt állott. A székely rendtartó faluközösségek, a több évszázados gazdálkodás alapját képező természeti erőforrásaik korlátozottságának és végességének felismeréséből morális szabályokat alkottak. Mai, ökológiai megközelítésben ezek a szabályok a modern gazdaságnál fenntarthatóbb gazdálkodást jelentettek. Ennek eredménye a ma létező biológiai sokszínűséget őrző erdők, legelők, kaszálók, a székely táj. Miként gazdálkodtak a székelyek régen? Hogyan viszonyult a közösség a gazdálkodáshoz? Mit tanulhatunk a régiek tapasztalatából? Lehetséges-e egy fenntarthatóbb gazdálkodás a Székelyföldön? Milyen fejlesztési lehetőségek nyílnak meg a Székelyföld számára az Európai Unióhoz való csatlakozás után? Ezek, a konferencián megvitatott alapkérdések és a történeti visszatekintést nyújtó előadások, valamint a tanulmánykötetben megjelent írások nemcsak ismereteinket bővítik, hanem korunk számára is figyelmeztető, lelkesítő példát és iránymutatást adhatnak. A konferenciakötet 2014 szeptemberében jelent meg, kiadói a Pro Énlaka Alapítvány, a Pécsi Tudományegyetem, a Molnár István Múzeum (Székelykeresztúr) és a Nemzetstratégiai Kutató- intézet. A kötetet Sándor-Zsigmond Ibolya (Székelykeresztúr) és Visy Zsolt (Pécs) szerkesztette. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve X. (2014), p. 425-428 425
