Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Szemle - Pál-Antal Sándor: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1989-ig
PAL-ANTAL SÁNDOR nők kisajátítását, az iskolák elrománosítását és egyéb sérelmeket elszenvedő - székelység megmaradásának esélyeit, egyházai szerepvállalásának, az autonómiáért folytatott küzdelmének, valamint a népmozgalmi és etnikai helyzetének kérdéseit. Különös figyelmet szentel a négy éves „magyar világ” eseményeinek, kihangsúlyozva annak pozitív szerepét a megmaradásért vívott küzdelemben. Három részre tagoltan vizsgálja az 1945-1989 közötti időszakot. Elemzi Eszak-Erdély és a Székelyföld helyzetét a második világháború után, a rendszerváltást és a szocializmus „építését”, a Magyar Autonóm Tartomány létesítését és eltörlését, különös figyelmet szentelve a megmaradás kérdéseire és megnyilvánulásaira. A befejező részben szó esik az 1989-es változások utáni eseményekről, amelyet a szerző csak vázlatnak tekint. A székelység történetének jobb megvilágítása érdekében az egyes korszakokban felvetődött kérdések, kialakult helyzetek, körülmények, illetve viszonyok jobb megértése érdekében a fejezeteket számos alfejezetre, kisebb részre tagolta, ez által vetve fényt a megválaszolandó számos kérdésre. Nem foglalkozik a bizonytalan, vita tárgyát képező kérdésekkel, és csak az említés erejéig tér ki az eredettel és letelepedéssel foglalkozó különböző elméletekre. Az Olvasóhoz címzett előszóban ismerteti a könyv megírásánál követett történelem-szemléletét. Vázolja, hogy mire fordított különös figyelmet célja elérése érdekében, és mit tekintett székely sajátosságoknak. Leszögezi, hogy „a székely történelem szerves része az általános magyar históriának Erdélybe ágyazottan.” Azt a kérdést feszegeti, hogy milyen tényezőknek tulajdonítható a székelység fennmaradása az ősi szállásterületen, hogyan őrizhették meg elődeink székely-magyar jellegüket napjainkig, „miközben Erdélyben a megyei magyarság régen kisebbségi, sőt szórványhelyzetbe jutott”. És ami írásában végig nyomon követhető az a különös figyelem, amelyet a székely történelem sajátosságaira fordított. Teszi ezt nem befele fordulással, elszigetelten, hanem kitekintéssel, beágyazva azt az általános magyar történelembe. Ilyen sajátosság, mindenekelőtt a katonáskodás, amelyet a „székely történelem kulcsszavának” tekint, mert ebből következtek az összes szabadságjogaik. Emellett sajátos volt a székely jogrendszer, amely a megszerzett szabadságot védelmezte, a székely autonómia rendszer, amely átfogta a székely intézmények egész hálózatát, a falvaktól és mezővárosoktól a székekig. Szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy az 1918-al kezdődő második rész az első olyan írás, amely erről a korszakról egy összefüggő képet nyújt. Mivel ennek az időszaknak számos kérdése még tisztázatlan és megíratlan, ezt a részt a szerző csak „történelmi összkép vázlatának” tekinti, nem pedig szintézisnek. Ennek ellenére hiánypótló úttörő munka, amelyben a kisebbségi sérelmek mellett nagy hangsúlyt kap a megmaradás esélyeit biztosító gazdasági és a társadalmi élet folytonosságának nyomon követése. Amint a könyv címe is jelzi, egy „rövid” székelység történetet nyújt az olvasónak. „Rövidsége” ellenére nem egy népszerűsítő írás, hanem - szavaival élve - „a székely történelem iránt érdeklődő szélesebb közönségnek” szánt és ajánlott szakírás, amely szigorúan betartja a tudományos művekkel szemben támasztott igényeket. Ugyanakkor vállalnia kellett annak a lehetőségét is, hogy bizonyos kérdések, a székelység történetében jelentős szerepet kapott események kimaradnak vagy nem kapnak megfelelő kihangsúlyozottságot. Ilyen esetként említhető Báthory Endre és Báthory Zsigmond uralkodásának és székelység történetben játszott szerepének elnagyolása, valamint a 18. század első felének történései fölötti átsiklás. írása „rövidségében” is Egyed Ákosnak sikerült egy olvasmányos és a tudományos igényeket is kielégítő szintézist készítenie a székelység múltjáról, fennmaradásáért folytatott küzdelmeiről, amelyben nyomon követi a székely kultúra és civilizáció sajátos jegyeit is, a székelyek szívós küzdelmét szabadságuk és önmaguk megvédéséért és bekapcsolódásukat az összmagyarság nagy szabadságharcaiba. Mivel egy 2009-ben német nyelven kiadott cikkem miatt a plagizálás kérdésével szembesültem, amely az itt ismertetett kötet 2006-ban kiadott változatához kötődik, kötelességemnek érzem ezt ezennel közzé tenni, és az általam mélyen tisztelt szerzőt megkövetni. Ugyanis egy 2009-ben 422
