Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Műtárgyvédelem - Lázár Levente: A Fekete Sas Gyógyszertár bútorzatának szerkezeti változásairól
LAZAR LEVENTE nedvesség hatását észleltük, feltehetően a korhadás miatt kerültek eltávolításra a szekrény lábai is. Tetejének hátsó szegélye sérült, jobb fele hiányzik. A hát deszkái néhol megrepedtek. Jobb oldalának széle az ajtó sarkainak illesztésénél repedt és hiányos. Festése igencsak töredezett és hiányos. A szekrény felületeit többször átfestették. Külsején a színek rétegtani elhelyezkedése megegyezik előző társáéval, a belső részen azonban nem kapott matt barna átfestést. A fiókok tíz darab zománcozott címkéjéből kettő hiányzik és kettő sérült. A szekrény egységes, az átfestéseken kívül a láb eltávolítása változtatta a tárgy kinézetét. Tetején - társához hasonlóan - a festékrétegek csak a tető első felét takarják kb. 19 cm szélességben. A fiókok előzőén bemutatott társához hasonlóan készültek, méreteik megközelítőleg azonosak, oldalfalaik profilozottak, aljuk bordásán gyalult, a széleken ferde gyalult felülettel szegettek, és a fiókok hátsó részéhez facsappal illeszkednek. A fiókok oldalain a már említett okker és barna festéknyomok láthatók. A belső szerkezet tartóelemeit hornyolásokkal illesztették egymásba. Az F szekrényhez hasonlóan az illesztések ezen bútordarab esetében is facsapok és ragasztások segítségével készültek. Amit az előző bútorról is feltételeztünk, az jelen esetre is igaz: feltételezhetjük, hogy ez a szekrény szintén az Rl-es és RIII-as szekrényekkel egykorú. Az F és az A tetején látható festékrétegek a tető közepén lévő megszakadása egy másik, a két alsó bútorra helyezett, felső polcos vagy vitrines részre utal. Következtetések A vizsgált bútoregyüttes szerkezeti változásait az alapos mérések és a rendelkezésre álló dokumentációs anyag feldolgozása alapján három fő fázisra bonthatjuk. A bútorok történetének legrégebbi megfogható stádiuma öt darabot érint: a táraasztalt, az Rl-es és RIII-as szekrényeket, valamint az adományból bekerült A, illetve F szekrényeket. Bár az öt darabból három tölgyfaburkolást kapott, minden elemen megtalálhatók a festett, vagyis az első korszak nyomai. A táraasztal, az Rl-es és RIII-as szekrény több helyen festéknyomokat visel magán. A festéknyomokat megfigyelve az átalakításokat elkerülő A és F szekrények színrétegeit figyelhetjük meg. Minden esetben az első és legnagyobb mennyiségben felfedezhető szín a fekete, amely mind az Rl-es, mind az RIII-as szekrény illesztéseinek mélyedésében megmaradt, de apróbb nyomokban a táraasztal belső fióktartó szerkezetén is megtalálható. Az RIII-as belső polcos részét és polcait tíz rétegben festették át. A rétegek tanulmányozása során egy polc szélének lapolásánál megfigyeltük, hogy a lapolás utáni illesztő gyalulás az első négy festékréteget átvágja, így az első réteg, ami a lapolást követi az ötödik okkeres-rózsaszín, amely minden polcos és vitrines rész festett felületén megtalálható. Ez a réteg a burkolással és a díszítéssel egykorú, ezért ez a réteg lesz a bútor restaurálásával bemutatott fázis. Az Rl-es és RIII-as szekrény belső szerkezetének felépítésében is hasonlóságok mutatkoznak, így megfigyelhető, hogy a belső válaszfalak beépítésénél hornyolásokat alkalmaztak, amelyekbe belecsúsztatták a pontosan méretre vágott deszkákat, ezzel megnehezítve az elemek elmozdulását. Ez a készítési fogás csak ezeknél a daraboknál található meg. Az RIII-as alsó részén elhelyezett hét polcos rész nem szerves része a darabnak, illesztéseiben különbözik, és a festésnyomokat is nélkülözi. Mivel a táraasztal, az Rl-es és az RIII-as szekrények tölgyfa burkolatot kaptak, csak hátsó részeiken fedezhetjük fel újabb hasonlóságként a szekrények hátát alkotó deszkák gyalulásának durva, barázdált felületét. Ez a jellegzetes, hosszanti barázdáltság figyelhető meg a táraasztal, az Rl-es, az A- és az F-szekrények fiókjainál is. A második és egyben a leglátványosabb fázis a tölgyfaburkolással és a faragott díszítésekkel készült darabok korszaka. Ebben a fázisban volt ugyanis legnagyobb a bútorok száma. Ajvász Gábor nyugalmazott gyógyszerész elmondása alapján a fennmaradt kilenc darab díszített bútorelemen kívül még szinte ugyanekkora mennyiséget kitevő elem volt az akkori officina berendezésében. Ezek a darabok feltehetőleg a későbbi költözések, az államosítást követő raktározások és átalakítások során vesztek el. A készítési jegyek alapján ebben a második fázisban 402
