Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászok társadalmi rétegzettsége
A JUHÁSZOK TÁRSADALMI RÉTEGZETTSÉGE Salló Szilárd Tanulmányomban a juhászok társadalmát mutatom be az erdélyi juhászairól írt szakirodalom, illetve 2009 és 2011 között Csíkmadarason végzett terepkutatásaim alapján. A juhászaton belül a foglalkozásstruktúra az egyik legmaradandóbb elem, ugyanis az emberi emlékezetet hívva segítségül azt tapasztaljuk, hogy foglalkozás tekintetében az elmúlt 80 évben látszólag alig történtek változások. Mielőtt rátérek arra, hogy - megvizsgálva a ma Csíkmadarason tevékenykedő juhászok körét - szemléltessem az esetleges változásokat, fontosnak tartom a szakirodalom alapján áttekinteni azokat a juhászaton belüli szerepköröket, amelyek Erdélyben a 20. században érvényben voltak. A juhászattal kapcsolatos szakirodalom egyik klasszikusa, Herman Ottó a juhászok csoportját több szerepkörre bontja le: nyájajuhászra, aki érőket őriz, fejős juhászra, esztrengahajtóra, ellető juhászra, meddő juhászra, kososra, ürüsre, bárányosra és birkás ra.1 2 3 Egyed Ákos írja, hogy a pásztorok erőteljesen körvonalazódott rétegét alkották az agrárszegénységnek. Uradalmi és községi pásztorok egyaránt léteztek, ezeknél a típusoknál az egymást követő generációk átadták egymásnak a mesterségbeli tudást, ennek tulajdoníthatóan sajátos pásztordinasztiák alakultak ki/’ A magyar alföldi pásztortanyákon a pásztorok között katonai rend, fegyelem és egyfajta rangsor volt érvényben. A számadó korlátlan hatalommal rendelkezett az általa fogadott pásztorok felett, akiket rangban követtek a bojtárok és a kisbojtár. Az őrzött állatokat figyelembe véve, legnagyobb tekintéllyel a marhák őrzője, vagyis a gulyás rendelkezett, őt követte a csikós, majd a juhász. A rangsor alján helyezkedett el a disznók őrzésével foglalkozó kanász vagy kondás? Vajkai Aurél írja, hogy a pásztorok egymás közt szigorú társadalmi elkülönülésben voltak. Ez egyrészt abban nyilvánult meg, hogy a szilaj pásztor többre becsülte magát a naponként kihajtó csordásnál, másrészt a gulyás a csikóshoz, a csikós a juhászhoz, a juhász pedig a kanászhoz viszonyítva helyezte magát magasabb státusba.4 A pásztoröntudat kialakulásához az állattartással foglalkozók speciális szakismerete is hozzájárult, s ezt olyan kiváltságnak tartották, melynek tudatában lenézték a földművesmunkát és az azt végző parasztokat.5 A palócság körében a pásztorrenden belül a juhász rendelkezett a legmagasabb társadalmi ranggal. Rendszerint ők a tejgazdaságból és saját juhaikból származó nagyobb anyagi biztonság révén emelkedtek a többi pásztor fölé. A földbirtokosok és a parasztok is elismerték munkájukat, mivel vállalkozó, üzleti szellemmel, mozgékony természettel, élénk észjárással, valamint magasabb műveltséggel rendelkeztek.6 Míg az Alföldön a pásztorok presztízzsel bíró, megbecsült tagjai voltak a közösségnek, addig a Székelyföldön a pásztorok életmódját gyakran embertelen körülmények jellemezték.7 Székely1 Herman 1909, 366. 2 Egyed 1981,194. 3 Bátky, Györffy, Viski 1941, 87. 4 Vajkai 1999,95. 5 Kovács 1983,16. 6 Paládi-Kovács 2010,161. 7 VÁMSZER 1962, 61. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve X. (2014), p. 367-378 367
