Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: Katonadalok Kőrispatakon
KA TONADALOK KŐRISPA TARON 37. El kell menni katonának messzire, itt kell hagyni a babámat, nincs kire. Terád bízom, egyetlenegy barátom, éljed vele világidat, nem bánom. Ha letelik az a három esztendő, jó pajtásom, add vissza a szeretőm. Élted vele világidat idáig, éljem én is koporsóm lezártáig. (Lukács Emma) 38. Elkezdtem a napjaim számlálni, hány éjszakát fogok én itt (itthon) hálni. (Hány éjszaka fogok itthon lenni.) Megszámolom reggel, délben, este, el van az én szívem keseredve. 39. Nem volt fényes a bakancsom, azért voltam az egyesbe bezárva. Haragszik a százados úr, mért járok a lányok után hiába. Százados úr, jelentem, hogy én a babámat szívből szeretem, a babámnak egy szavára százados úr is megállna vigyázzban. (Papp Sándor és felesége) 40. Ez a vonat most van indulóba, az eleje fel van virágozva. Az eleje sárgára, leszerelő öreg bakák számára, jönnek haza végleges szabadságra. Bé van az én zubbonyom zsebe gombolva, barna kislány, mit keresel abba? Benne van a zsoldkönyvem meg a leszerelő gyászos levelem, már ezután barna kislány (a kedvesem) kacsintgat a szemembe. (Papp Sándorné) 41. Fecskemadár rászállott a vasútra, szeretőmet most viszik sorozatra. Én is elmegyek vele, én is ott leszek vele, meghallgatom, hányat dobban a szíve. 351
