Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: Katonadalok Kőrispatakon
I Adatközlőim közül többnek is van terjedelmes dalos füzete (Papp Józsefné Antal Juliánná, Tóth Ferencné Palkó Magda, Kapusi Gáspár), többen meg azt panaszolták, hogy régi verseskönyveik, vőfélyverses, illetve dalos füzeteik közön-kézen „ellettek”, eltűntek valahová, nyomukra sem bukkannak. Kapusi Gáspár saját vőfélyverseit tartalmazó füzetét más faluba is kérték kölcsön. Durva hasonlattal élve, mint ahogyan a gazdaember megjegyezte állatai születési, fedeztetési idejét meg más, munkával kapcsolatos jelentősebb eseményt, ugyanúgy számon tartotta egy-egy ének, mondóka, találós kérdés, kiszámoló stb. megtanulásának körülményeit is. Ilyen történeteket, emlékezéseket szívesen meséltek. Joggal állítható, hogy ezek kivételes események lehettek, hiszen az ilyen irányú tudás - a gazdasági (vagyoni) helyzettől függetlenül - tulajdonosának rangot, bizonyos fajta tekintélyt szavatolt a falu társadalmi életében. Birtoklói a közösségi élet, a személyek közötti kapcsolatok befolyásolói, irányítói voltak/lehettek, mások alárendeltségi helyzetükből kifolyólag hallgattak rájuk, sőt igyekeztek kedvükbe járni. Ilyen irányú tudás hiánya károsan befolyásolta az egyén-közösség kapcsolatot; birtoklása könnyebbé tette a beilleszkedést az új környezetbe, állapotba (pl. gyermek-legény; fiatal-házas), új viszonyok kialakításának is alapját képezhette. A falu népköltészetére vonatkozó ismeretek, adatok részint adatközlőimtől származnak, részint saját megfigyelés eredményei. Kérésemre adatközlőim legtöbb esetben meg tudták nevezték a helyet, időt, amikor egy-egy dalt megtanultak és legtöbbször a személyt is, akitől tanulták, hallották. Kapusi Gáspár adatközlőm füzetbe jegyezte az újonnan megtanult dalokat, azt is rögzítve: hol, mikor és kitől tanulta és számtalan adattal szolgált arra nézve is, hogy egy-egy dal mikor került a falu aktív dalkincsébe, mikor vált „divatossá”. __________________________________________KA TONADALOK KORISPA TAKON A katonadalokról A faluban kedvelt katonadalok nem toborzószerű, vitézi énekek, hanem a sorozás, a búcsúzás nehéz pillanatait, a kaszárnyaélet keserveit, a szülőföld és az otthon maradottak iránti vonzódást, vágyakozást tartalmazó panaszkodó, szomorú, avagy a katonaélettől való búcsúzást, a hazatérést emlegető vidámabb hangú dalok. Utóbbiak némelyike testamentumszerű. A nehéz, olykor brutális bánásmódra egy-egy történetet idéznek. Ritkábban háborús eseményeket is megörökítenek. A hazavágyódás, az otthon, a nyugalom áhítása erős vágyként jelentkezik - idegenben még a bántó szó is jobban fáj a védteleneknek. A dalokban nyoma sincs a hangulatos, tréfás katonatörténeteknek. Több dal kimutathatóan más vidékről származik, adatközlője katonaságakor tanulta. Egy részük az ún. „magyar idő”, az 1940- 44-es évek terméke. Közülük több is háborús propagandadal. Az egykor bevonult „dicsőséges” orosz meg román seregek szomorú emlékeket hagytak maguk után a vidéken: éhesek, rongyosak és erőszakosak voltak, dúltak és raboltak, az ágyneműt is széthasogatták a muszkák, eldugott órákat keresve; a védelmező magyar és német csapattestek fegyelmezettségéhez képest csordaként lepték el a vidéket. A közeli Siklódon pedig az első világháború végén a bevonuló „oláh” sereg több civilt, köztük idős embereket gyalázatos módon gyilkolt le, perverz módon csonkítva meg őket - az ilyen és hasonló tetteket a megszálló hatalom sem anyagi, sem erkölcsi vonatkozásban nem próbálta orvosolni, feloldani. Érthető, hogy a „honvédő” magyar katona alakja összehasonlíthatatlan erkölcsi magaslatra emelkedett hozzájuk képest. Ugyanakkor, az elmondások szerint, sajnálták is az átvonuló hadseregek éhes, megfáradt katonáit, ételt adtak nekik. Az elbeszélésekben mindegyre felbukkan az ételt, italt adó székely önként adódó, máskor parancsra tett mozdulata: az ételt, italt először ő kóstolta meg, jelezvén, életével kezeskedik, hogy nem tartalmaz mérget. A kőrispataki meg vidékbeli frontkatonák rokonai azért is bántak így az ellenség fiatal „harcosaival”, mert valami isteni gondviselés folytán remélték, az ő gyerekeik szenvedéseit is hasonló módon enyhítik mások. 339
