Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: Katonadalok Kőrispatakon
Az 1980-as években végzett gyűjtés14 eredményeként állítható, hogy a település ma is számba jöhet, mint lehetséges gyűjtőpont. Az akkor rögzített anyag15 tanúsítja, hogy csaknem minden műfaj ismert és élő, és a gyűjtő gazdag anyagot rögzíthet ma is. Az alkalomhoz kötött műfajok közül táncszókat, kurjantásokat, lakodalmi és táncdalokat, a nem alkalmi dalok16 közül legnagyobb számban szerelmi meg katonadalokat, illetve párosfelelgetőst, legény- és leánycsúfolókat, párosítókat, mulató és bordalokat, tréfás és gúnydalokat, betyárdalokat, a verses epikus műfajok közül népballadákat (3 klasszikus, 2 betyárballada, 8 új stílusú ballada, 2 ponyvaballada) gyűjtöttem. A prózai epikus műfajok közül néhány mese és monda került a gyűjteménybe. A népszokások költészete ugyancsak gazdag (lakodalmas17, húsvéti versek), akárcsak a gyermekfolklór (dalok, énekelt/mondott játékok és mondókák - tapsoltatok, jártatok, sétáltatok, táncoltatok, lovagoltatok, rajzoltatok stb.), illetve a nyelvtörők, találós kérdések, közmondások, szólások (szólásmondás, szóláshasonlat, szólásmód), mondókák, nyelvutánzók, kiszámolok, állatcsalogatók köre. Átadás, átvétel Kőrispatak a hagyományőrző települések közé tartozik, ez részben magyarázható fekvésével is, ami bizonyos fokú elszigeteltséget, zártságot eredményez. Távol esik a nagyvárosok vonzáskörétől, így a polgárosodási folyamat árnyoldala, a paraszti kultúra levetkőzése később és kevésbé érintette. Az a tény, hogy valamikor gyepfal vette körül a falut, az önállóság őrzése jeleként tekinthető. A felsoroltak hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosság elvándorlása, illetve odatelepedése csekély legyen. A sűrű népességcsere nem kedvezett volna a hagyományőrzésnek, hagyományteremtésnek. Egészen mostanig megfigyelhető, hogy a falu nem játszotta - nem játszhatta - az ugródeszka vagy állomáshely szerepét ideiglenesen odakerült emberek, családok számára (ez alól nyilván kivételt képeztek azok, akik nem saját akaratukból kerültek oda: helyettesítő pedagógusok, gyakornok mérnökök, egészségügyiek). A gazdasági ok: állami alkalmazotton kívül más még ideiglenesen sem telepedhetett meg (1989 előtt), mert megélhetéséhez feltétlenül rendelkeznie kellett bizonyos nagyságú földterülettel. Ipari létesítmény nincsen a környéken, ami idegenek megtelepedését indokolttá tenné, sem idénymunka nem csal ide másokat. A környező falvak népességcseréje így leginkább házasság útján történt. Még manapság is hallani olyan véleményt: nem kell a lányt kivinni a faluból, illetve behozni, tehát keresse meg mindenki a párját saját falujában. Ám ennek oka az, hogy a falujabelijét mindenki jobban ismeri, de más falusit csak mások véleménye alapján. Épp ezért nem tartották kötelező érvényűnek, nem értelmezték az okfejtést mereven (idős Szabó Sándor közlése). A falu életét - és így szellemi életét is - nem befolyásolhatta erős idegen hatás. Állíthatjuk, hogy itt az élet „ment a maga rendjén”. Az említett körülmények, tények nem vezettek mégsem begubózáshoz, mesterséges zároláshoz, mellveregető kivagyisághoz. Tisztában vannak „kőrispatakiságuk” értékével, pl. az etédiekkel történő összehasonlításkor falusfeleiket vendégszeretőbbeknek, nyíltabb szívűeknek tartják. Nem nehezítették meg az újonnan jöttek beilleszkedését sem. Ellenkezőleg: egyik adatközlőm, Lukács Emma szerint „aki ide jött, az mind itt maradt régebb”, vagyis érdemesnek tartotta itt élni és éppen az ide-oda mozgatott értelmiségiekkel (tanítókkal, lelkészekkel) példázta állítását. Az is említésre méltó ez esetben, hogy semmilyen szokás, erkölcsi szabály stb. szerint nem tettek különbséget a helyiek és a jövevények között. A fentieket és az összegyűjtött népköltészeti anyagot véve alapul, megállapítható: a falu fekvése, életmódja, az egy helyben tartózkodást feltételező gazdálkodó életmód nem jelenthetett mesterséges __________________________________________KA TONADALOK KORISPA TARON 14 ld. Buzogány 1991. 15 vö. P. Buzogány 2001, illetve P. Buzogány 2004. 16 ld. még P. Buzogány 2007, 36-37. 17 P. Buzogány 2013. 337
