Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
duzzadt, bordázatlan talpon ülnek. Levél. Középnagyok, kemény szövetitek, toj ásdadok vagy kerülékesek. A vesszők hegyénél csaknem lándzsásak. Virágrügy. Kicsik, rövidek és hasaskúposak. Alig hegyesek. A rügyekhez hasonló színűek. Kifejlett állapotban csupaszak, simák, bágyadtan fénylők, homályos zöldek, szélük szabálytalanul fűrészes vagy csaknem épszélű. A levélnyél rövid vagy közepes hosszúságú, vastag, merev, vízszintesen álló. A virágrügyet körülvevő levelek nagyobbak, mint a vesszőkön lévők. ♦ Megj. Eredete bizonytalan. Bereczki Máté szerint Székelyföldről származhat. „Rozsda csak ott fordul elő fölületén, a hol a bőr, fejlődés közben, sérülést kapott; némely évjárással barnás vagy feketés ragyaszeplők is mutatkoznak rajta s innét kaphatta aztán »Mocskos körte« népies nevét is a székelyektől.” - írja. ♦ írod. *BERECZKI 1887/a, 169-170.; BERECZKI 1887/b, 8. ♦ —► MOCSKOSK. T [k.] TANÁCSADÓ PÉZSMAILLATÚ KEDVENCE ♦ — ANANÁSZ K.; FAVORI MUSQUÉ DU CONSEILLER. TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT ÉS TERMESZTETT TÖRTÉNELMI KÖRTE... A kászonaltízi/csíkszentmártoni Székely bergamot körtéről - Bereczki Máté által - készített első hiteles, részletes pomológiai leírás 1887-ből107 „Székely bergamot. Származása. E finomízű, becses nyári körtefaj eredete bizonytalan. Kászon-Al-tíz községbeli birtokos, Balási Lajos kertéből kezdett elterjedni Csíkmegyében, a hol „Mocskos körte” népies elnevezés alatt ismerik és fájának edzettsége, ritkán csaló termékenysége és gyümölcseinek jósága végett nagy becsben tartják. E fajt ojtóvesszőkben, 1875-ben kaptam Márton Ferencz, kir. járásbiró barátomtól, Csík-Szent-Mártonból, mint - az ő vélekedése szerint, - eredeti székely körtefajt. Több ízben termett már nálam is. Minthogy szorgos kutatásom daczára, hozzá hasonló vagy vele azonosnak vehető körtefajt könyveimben nem találok; csatlakozom Márton Ferencz barátom véleményéhez s fönebbi név alatt, körülményes leírásban is bemutatom, mint olyan székely körtefajt, melyet terjesztésre különösen méltónak találtam. Erésideje. Nálam aug. második felében; a székely földön octoberig is eltart. Minősége. I. rendű csemege- és piaczos gyümölcs. Nagysága. Középnagy; gyakran kisebb is. Alakja. Hasas, buczkos csigaalaku: egyik oldalán hízottabb, mint a másikon. Zöme középtájra esik, honnét kelyhe felé elejénte szeliden, aztán hirtelen gömbölyödik s kelyhe körül elég széles, lapos talpban végződik; szára felé pedig szeliden, de mindinkább fogyva s néha szelid behajlást is alkotva, rövidke tompa csúcsban enyészik el. Szára rövid vagy középhosszu, középvastag, fás, görcsös, bunkósan végződő, zöldes itt-ott világos barna mázzal bevont; a gyümölcs csúcsán, húsos gyürűzetből kiemelkedő vagy húsos emelkedéstől félre nyomva, kissé oldalt kiálló. Kelyhe kicsi, nyílt vagy félig nyílt; rövidke, barna osztványaival inkább vagy kevésbbé tágas, és kevéssé mély üregben ülő, melynek falain és karimáján lapos bordák váltakoznak, melyek a gyümölcs derekára is fölnyomulnak s annak kerekdedségét többnyire megzavarják. Színe. Bőre elég vékony, sima, gyöngéd tapintatú, bágyadtan fénylő; elejénte sáppadt zöld; értével sárgás zöld; napos oldalán kissé élénkebb sárga és néha, kisebb nagyobb darabon, tüdőszin- pirossal árnyalt vagy belehelt. Pontozata igen apró s csakis a zöldszinben, mint sűrűn és szabályosan elhintett, sötétebb zöld pettyecskék tűnnek kissé szembe. Rozsda csak ott fordul elő fölületén, a hol a bőr, fejlődés közben, sérülést kapott; némely évjárással barnás vagy feketés ragyaszeplők is mutatkoznak rajta s innét kaphatta aztán »Mocskos körte« népies nevét is a székelyektől. 107 Bereczki 1887/a, 169-170. 321
