Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
Több forrás esetén mindig feltüntetésre kerül a fajta első és utolsó említését tartalmazó forrás, illetve tájékoztató jelleggel további források. Amennyiben a források felsorolása nem teljes, azt az egység végén található stb. jelzi. D. POMOLÓGIAI LEÍRÁS. Ez a rész csak az önálló szócikkek esetében van jelen. Ismereteket közöl a címszóban jelzett gyümölcsfajta méretére Méret., alakjára Alak., színére Szín., szárára Szár., szármélyedésére Szárm., csészemélyedésére Csészém., csészéjére Csésze., csésze alatti üregére Csésze a. ü., vacoköblére Vacoköböl., tüszőjére Tüsző., magvaira Magvak., tengelyére Tengely., a gyümölcs héjára Héj., húsára Hús., érésére Érés., összetételére Ossz. vonatkozóan. Kitér továbbá a fajta fájának Fa., rügyeinek Rügy., leveleinek Levél, és virágrügyeinek Virágrügy. jellegzetességeire. Amennyiben a felsoroltak közül valamelyik tulajdonságra vonatkozóan nincsenek, hiányosak vagy nem megbízhatóak az ismereteink, akkor az a rész különösebb jelölés nélkül marad el a szócikkből. Például: ♦ Méret. Közepes. Alak. A kúpos gömbalaktól a tompa körte-, vagy hasas csigaalakig változó. Szín. Elénk zöld, majd éréskor sárgás zöld. Napos oldalán gyakran szennyes vörössel mosott, sötétvörössel tarkított. Barnás-szürke pontokkal szembetűnően behintett. Szakadozott, kissé érdestapintású, barnás rozsdaszálak, pettyek és foltok is gyakran megjelennek. Szár. Rövid, vastag, néha húsos. Héj. Finom tapintású. Hús. Fehér, helyenként sárga eres. Finom, tömött, teljesen szétolvadó. Magháza körül is ritka a kövecsesség. Lédús, cukros, enyhén borízű, kellemesen fűszeres, zamatos. Általában muskotályos jellegű. Érés. Szept. végétől okt. végéig. Fa. Eleinte lassú, később erélyes növekedésű. Nem nő magasra. Ágai sűrűn berakódnak termővesszőkkel. A vesszők felfele állóak, rövidek, zömökek, könyökösek. Felületük sima, fiatal korukban molyhosak, sárgás zöldek, napos oldalukon vörösesen mosottak. Érett korban csupaszak, barnás zöldek, kissé kiemelkedő fehér pontokkal sűrűn pontozottak. Rövid levélközűek. Rügy. Középnagy, kúpos, hegyes. A fától kissé elálló, alig kiemelkedő ülőlapra helyezkednek. Színük sötétbarna, gesztenye színű pikkelyekkel borítva. Levél. Középnagyok, kemény szövetűek. Hosszas tojásdadok vagy kerülékesek, rövid, éles hegyben végződőek. A vesszők éle felé laposak, fennebb azonban völgyesek, csak kissé íveltek; inkább csak a hegyükkel lefelé görbülök. Csupaszak, simák, fényesek, kissé világoszöldek. Még fiatalon is csak kissé molyhosak. Szélük finoman, tompán fűrészelt, itt-ott épszélű. A levélnyél hosszú, vékony, merev, csaknem vízszintesen álló. Virágrügy. Kicsi, hosszasan kúposak, lazán álló pikkelyekkel borítva. E. MEGJEGYZÉSEK. Ez a rész is csak az önálló szócikkek esetében jelenik meg. Általában az E. egység tartalmazza a fajta eredetére vonatkozó ismereteket, a pomológiai leírásban nem említett - de fontosnak vélt - ismérveket, vagy a fajta kultúrtörténeti, kertészettörténeti érdekességeit. A részt a Megj. jelölés vezeti be. Például: ♦ Megj. Eredete nem ismert. XIV. Lajos francia király főkertésze, Quintinye már 1692 előtt Poire de Bouchet néven ismerte és termesztette. F. A FAJTÁT EMLÍTŐ, BEMUTATÓ POMOLÓGIAI (SZAK)IRODALOM. A könyvészet a szócikk megírásához felhasznált pomológiai (szak) irodalom mellett a legfontosabb (szak)irodalmi utalásokat tartalmazza. Az F. egységet az írod. jelölés vezeti be. Amennyiben a közölt bibliográfia nem teljes, csak tájékoztató jellegű, azt az egység végén található stb. jelzi. A fellelhető irodalomból való válogatás mellett legtöbbször a helyhiány miatt és a jó használhatóság érdekében kellett dönteni. Az F. egységben azonban minden esetben szerepel a fajta első hiteles említését és leírását tartalmazó műre való utalás. * (asterisk) jellel jelöltem azokat a munkákat, amelyekben a fajta legrészletesebb leírása olvasható. TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT ÉS TERMESZTETT TÖR TÉNELMI KÖR TE... 317
