Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
újabb adók kiszabásától tartva - néhol kevesebb gyümölcsfát diktálhattak be a felvételezőknek, mint az a valóságban volt. Az adatsorok elemzésekor a szakemberek azt állapították meg, hogy a baromfiakra vonatkozó adatok mellett éppen a gyümölcsfák számára vonatkozóak a legmegbízhatatlanabbak; meg kell jegyezni itt azonban azt, hogy a KSH 1960-as években folytatott kutatásai rávilágítottak, hogy még így is lényegesen hitelesebbek, mint az 1935. évi általános mezőgazdasági összeírás hasonló adatsorai.78 Az 1895-ös felvétel többféle nyomtatványa között az egyes gazdaságok kérdőíve volt az, amely a gyümölcsfák számát tartalmazta.79 A publikált adatsorok településenként tették közzé a gyümölcsfák számát. Ugyan fajták megoszlására és elterjedtségére vonatkozó kérdéseket a nyomtatványok nem - s így a feldolgozások sem - tartalmaz(hat)tak, de a gyümölcstermesztésen belül a fajok (alma, körte, cseresznye stb.) mennyiségére rákérdeztek, tehát általános és részletes képet kaphatunk általuk a 19. század végi Csík vármegyei körtetermesztés helyzetéről is. A továbbiakban az Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal által 1897-ben közzétett, körtetermesztésre vonatkozó Csík vármegyei adatait dolgozom fel és elemzem. Az alábbi 2. táblázat Csík vármegyei településeknek a körtefák mennyisége (darabszáma) alapján felállított sorrendjét tartalmazza. Az első tíz település mellett feltüntetésre került az egyetlen rendezett tanácsú város (r.t.v.) Csíkszereda, illetve a vármegyei szinten utolsónak számító település is. Itt jegyzem meg, hogy a táblázatban a helységnevek a korabeli helyesírás szerinti alakban szerepelnek. A felmérés időpontjában (1895 telén) Csík vármegyének 64 települése volt. A 2. táblázatban utolsóként szereplő Bélbor mégis azért kapta a 60-as sorszámot, mert az őt megelőző települések abban az esetben, ha azonos darabszámú körtefával rendelkeztek, általam is azonos sorszámmal lettek ellátva. Például így került be az első tíz település közé hetedikként Csekefalva és Csíkkozmás, ahol 1895-ben mindkét településen 601 körtefát írtak össze. A településnevek előtt a második oszlop tartalmazza, hogy a szóban forgó község az akkori közigazgatás szerint mely járáshoz tartozott. A rövidítések feloldása a következő: F. - Felcsíki; Gy. - Gyergyószentmiklósi; K. - Kászonalcsíki; T. - Gyergyótölgyesi járás. A helységnevek írásmódjára, a sorszámozásra és a rövidítésekre vonatkozó megjegyzéseim a további táblázatok esetében is érvényesek (vö. 3-9. táblázat). Áttekintve az alábbi táblázatot, megállapítható, hogy Csík vármegyében a legtöbb körtefával 1895-ben Gyergyószentmiklós rendelkezett. 3202 fája a vármegyei összkörtetermesztés kicsivel több mint ~ 17%-át jelentette. A később rendezett tanácsú várossá nőtt Gyergyószentmiklóst Csíkmenaság, Gyergyótölgyes, Csíkszentmihály és Gyergyóditró követte a sorban. Ezen települések a vármegye körtefáiból azonban már csak alig több mint ~4-4%-ot tudhattak magukéinak. Csíkszereda a felmérés szerint vármegyei szinten az 51. helyen állt a körtefák számát tekintve, 52 fája az összkörtetermesztésnek csupán egy negyed %-át jelentette, míg a sort a 3 körtefával rendelkező Bélbor zárta. Csík vármegye 64 településén 1895-ben összesen 18648 db. körtefa volt (vö. 2. táblázat). TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT ÉS TERMESZTETT TÖRTÉNELMI KÖRTE... sorsz. járás település körtefa (db.) a vármegyei össz.-ből (%) 1. Gy. Gyergyó-Szt.-Miklós 3.202 17,17 2. K. Csik-Ménaság 818 4,39 3. T. Gyergyó-T ölgyes 783 4,20 4. F. Csik-Szt.-Mihály 772 4,14 78 Őrös 1963, 863; LaCZKA SÁNDORNÉ 1995, 1031; OROS 1999, 449. 79 UŐ. 1963, 862. 305
