Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
Véleményem szerint történelmi fajtaként tételeződik minden olyan gyümölcsfajta (cultivar, cv.), amely akár napjainkban - főként ún. háztáji kertekben - is dokumentálható, de legalább a régi fajta (~ 70-150 éves), s leginkább a nagyon régi fajta (a régi fajtánál idősebb, általában ~ 200 évesnél korosabb) kategóriába sorolható; megjelenése, elterjedése pedig jelentős kulturális (~ hagyományos fajta) és (szakma)történeti értéket képvisel; emellett tudományos, gazdasági és társadalmi hatás szempontjából is értékelhető.13 Hasonló véleményt osztott Szani Zsolt kertészmérnök is 2011-ben írott doktori értekezésében, amikor megállapította, hogy a gyümölcsészeti szempontból reliktum vidékeknek tekinthető tájakon a történelmi fajták előfordulása gyakori, valamint még kutatható a hozzájuk fűződő népi tudásanyag;14 dolgozatában külön fejezetet is szentelt a történelmi alma- és körtefajták mai előfordulásának.15 A szerző a történelmi fajta fogalmával - az új fajta kifejezés szinonimájaként - a modern fajtát állította szembe,16 de eltekint a terminus körülhatárolásától, holott értekezésének címében is használta azt.17 G. Tóth Magdolna - Soltész Miklóshoz hasonlóan - azt fogalmazta meg nemrégiben egy tanulmányában, hogy a történelmi fajtáknak „csak a neve és a leírása maradt fenn” s fáik kipusztulása miatt maguk a fajták materiálisán már nem hasznosíthatóak, megjegyzi azonban, hogy e történelmi fajták kultúrtörténeti értékeinek feltárása éppen azért lenne fontos, mert „némelykor így kiderülhet, hogy egy már történelminek gondolt fajta valójában még valakinek a kertjében megtalálható”.18 19 A történelmi fajta kifejezés példáján keresztül is látható, hogy a gyümölcsészet és az etnopomológia vizsgálati tárgykörébe tartozó, fajtákkal kapcsolatos alapfogalmak - kutatók által adott - értelmezései a mai napig sem egységesítettek, árnyalati különbségek vannak, amelyek sok esetben szakmai vitákra is okot adhatnak. A terminusok pontos jelentésének körülhatárolása hiányában nehéz megmondani, hogy a történelmi fajta az egyéb fogalmak (világfajta, széleskörűen elterjedt fajta, nagy térségekben elterjedt fajta, őshonos fajta, országos fajta, magyar fajta, kistérségi fajta, helyi fajta, hazai fajta, külföldi fajta hazai változata, külföldi fajta, tájfajta, ismert fajta mutációval keletkezett táji változata, spontán kiválasztódással nyert fajta, tudatos szelekcióval nyert fajta, keresztezéses nemesítéssel nyert fajta, nagyon régi fajta, régi fajta, új fajta, modern fajta, utódfajta, hagyományos fajta stb.) között - a tér és idő dimenziójában - hol is helyezkedik el pontosan. E tanulmányban olyan körtefajták kerülnek történelmi fajtaként bemutatásra, amelyeknek termesztése vagy termesztésre ajánlása legalább 70 évnél korábbi (azaz régi és nagyon régi fajták), történelmi források említik őket, pomológiai ismérveik részben vagy részletesen dokumentáltak, napjainkban, a vizsgált régió háztáji kertjeiben való jelenlétükről pedig - legtöbb esetben - nincs tudomásunk. Nagyrészük e fajtáknak tájfajta (azaz spontán kiválasztódásssal és tudatos szelekcióval nyert fajta), kisebb részük keresztezéses nemesítéssel nyert fajta," s a világviszonylatban ismert világfajtáktól (pl. a Vilmos körtétől) a helyi fajtákig (pl. a Pirosas almakörtéig) terjedően képviseltetik magukat. Zömük természetesen kistérségi vagy helyi tájfajta(változat) és ismert fajták mutációval keletkezett helyi változata (vö. 1. ábra). TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT ÉS TERMESZTETT TÖR TÉNELMI KÖR TE... 13 Vö. SURÁNYI 2002. 14 Szani 2011/a, 2. 15 Ua., 107-110. 16 Ua., 64. 17 UA. Az általa részletesebben elemzett és bemutatott történelmi körtefajták a következők voltak: Füge-vackor; Méz-vackor; Kétszertermő körte; Moldvai vackor; Nagyjózsi-vackor; Nyakas-körte; Nyári Füge; Palacférög vackor; Sárga-körte; Sárga-vackor; Szürke-vackor; Tüskés körte (Ua., 147-157). Egy későbbi, 2014-es tanulmányában a Füge-vackor és Szürke-vackor kivételével a felsoroltakat nagyon régi és régi fajtákként tárgyalja (UŐ. 2014/b, 243-249 és 251-256). 18 G. Tóth 2013, 22-23. 19 A szakterminusok halmoz(ód)ásának elkerülése végett, a közérthetőség miatt tekintek el itt attól, hogy a szóban forgó fajták keletkezésük szerint tulajdonképpen hibridek, rügymutációk, szelektált klónfajták, tájfajták, ismeretlen eredetűfajták és transzgénikus fajták is lehetnek. 297
