Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - B. Tódor Enikő: Életmódváltások Homoródalmáson idősebb Tódor Albert életútján keresztül
B. TODOR ENIKŐ őket, és a jobb fizikai állapotban levőket - köztük nagyapámat is - még egy évig kényszermunkán dolgoztatták. 1944 nyarán Mihály király átállt a Szövetségesekhez és megtámadta Magyarországot. Az átállt román hadsereg megszállta Erdélyt. Újra hatalomváltás és hamarosan társadalmi rendszerváltás következett. A szovjet megszállás, majd a Ceauşescu éra alatt a fokozatos társadalmi átalakulás és a lassú technikai fejlődés volt jellemző, összességében azonban ez alatt a 45 év alatt visszafordíthatatlan életmód és értékrend változások történtek. Albert számára 1944-től - édesapja fogságba esésétől - a mindennapi iskolába járás lehetetlenné vált. Erről az időszakról így emlékezett meg: „Ekkor nagyapámmal dolgoztam a gazdaságban, ezért a hetedik osztályról már nem tudtam levizsgázni. A családfő hiánya mindenre kihatott, még akkor is, ha a nagyszülők nagyon ügyesek voltak. A háború alatt is és utána is hús, búza és más gabonafélékből nagy beszolgáltatások voltak. Különösen nagy szegénység volt az 1946-os szárazság idején. Almáson mellékkeresethez mészégetés útján lehetett jutni. Az égetett meszet ponyvás szekereken, távoli településekre is elvittük. Egészen a Küküllő mentéig, a Nyárád mentéig, a Maros mentéig a Mezőségig eljutottunk, valamint Erdővidékre is, egészen Nagyajtáig, Bölönig, sőt még Ozsdoláig, vagy Kőhalom felé a Szászföldre is. A meszet, attól függően, hogy melyik vidéken járt az ember, pénzért, vagy gabonáért vették. Egy véka mészért jó esetben egy véka búza vagy törökbúza, szegényebb időben fél véka járt, vagy pénzben a gabona árának megfelelő összeg. Ha jól fogyott a mész, 3-4 napig de ha messze kellett menni, 3-6 napig is távol voltunk. Éjszakai szállásaink a falvakban voltak 20-23 km távolságonként. Színalja beálló helyek, fogadók. Sok esetben már vártak ismerős szállásadók. 17 éves korban mentem először meszet árulni valamelyik szomszéddal, és eljártam még nősülésem után is, amíg csak állami munkás nem lettem. ” 1945. március 6-án Romániában kommunista kormány alakult. 1946-ban a kommunisták választási csalással átvették a hatalmat és megkezdődött a sztálini diktatúra. 1947 februárjában a párizsi békeszerződés visszaállította az 1940 előtti román-magyar határt. Decemberben a kommunisták kihirdették a királyság megszűnését. Tódor Mózes az orosz fogságból 1948 októberében jött haza, végzetesen legyengült állapotban, de 1949-től már ő volt otthon a gazda. Okos, jó tehetségű ember volt, jól tudott gazdálkodni. Lovakat vett, mert azokat is elvitték a háború alatt az oroszok a front átvonulásakor, az otthonmaradottak addig csak tehenekkel gazdálkodtak. Édesapám gyerekkori lakáshelyzetükről így beszélt: „Ezt a házat, amiben lakunk, nagyapám építette 1922-ben, miután Amerikából hazajött. Mi anyámékkal laktunk az egyik házban (szobában) és nagyapámék a másikba. Ez a konyha, ahol most ülünk, közház volt. 1942-ben építették azt a kisházat, ami odalent van (a telken ezzel a nagyházzal szemben), az a „nannyó háza" de azt nem lakták akkor. Nagyapám 40 juhot tartott. Azokat eladta, amikor azt a melléképületet építették. De volt egy másik ügy is. Apámnak volt egy bitang lánya, s megtámadták a gyermektartás végett, s akkor el kellett adni szinte minden jószágot, mert ki kellett fizetni a gyermektartást. S akkor az állat olcsó volt, s a gyerektartásra nagy pénzt ítéltek meg. S akkor „vetkőzni kellett egyet”. De azután is volt 8-10 juhok örökké, két rossz ló is volt azért, s aztán lett jobb is. ” 1952. szeptember 21-én a közigazgatás átszervezése következtében szovjet mintára, Sztálin határozott kívánságára létrejön a Magyar Autonóm Tartomány Marosvásárhely székhellyel. Ennek az almási életre gyakorolt hatásáról nincs információm. A Tódor család életében 1954 hozta a következő változást. László, a fiatalabbik Tódor fiú egyetemre készült, Albert, a nagyobbik, otthon maradt gazdálkodni, de ősszel, 20 évesen behívták katonának. A falusi családokban általános gyakorlatnak számított, hogy a legidősebb fiú gazdálkodik a szüleivel, majd ő veszi át családfőként a gazdaságot, a kisebbek továbbtanulnak, vagy más módon próbálnak szerencsét. A nehéztüzérekhez került, két esztendőre Roman városába. Ott sokat kellett tanulni, főleg számolni. A katonaságnál tanult meg sok mindent, aminek hasznát is vette egész életében. Az eskületétel utáni első télen a magyar nemzetiségű katonákat délutánonként román nyelvre oktatták, írást, olvasást, nyelvtant és történelmet tanultak. A tanítás hetente 3 alkalommal zajlott, 2 óra időtartamban. A nyelvtanításon kívül elég komoly matematikai oktatásban is részesültek az arra 286
