Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Balázsi Dénes: Új balladaváltozatok a Nagy-Homoród és a Fehér-Nyikó mentéről
BALÁZSI DÉNES kutatott balladaváltozatainkban, viszont a királyorvos cím a megyerendezés28 után, sőt már azt megelőzően is használatban volt a „tisztiorvosi” funkcióra. Mint időszerű eseményhez - a Székelyudvarhelyi Kórház munkaközösségét a névadás kérdése foglalkoztatja - kapcsolnám a témában idevágó adattal: dr. Mátyus István (1725—1802)29, kibédi „becsületes székely szülők gyermeke” Utrechtben, Göttingában, Marburgban és Bécsben végzett peregrinálása után hazajött Székelyföldre, hogy Marosvásárhelyen legyen 43 évig Marosszék tiszti főorvosa vagy akkori nevén fizikusa. Az orvosprofesszor, aki édes magyar anyanyelvén kezdett tanulni, hogy aztán a deák (latin) és más nyelvek elsajátítása után olyan tudást halmozzon fel, amelyet az O- és Uj-Diaetica címmel, élete alkonyára 6 kötetre (3000 oldal) rúgó műben hagyott hátra az erdélyi magyar emberorvoslás számára. Nem véletlen, hogy a Mátyusok, az egykori legendás professzor ma élő utódainak népes tábora a szenvedő emberek anyanyelvükön való gyógyítását tekintik hivatásuknak. Témánkhoz visszatérve eszembe jut az újballada változatok és az orvosok dolgozatunkban való együtt említése során, hogy Kibéd a magyar népballada gyűjtés klasszikus pontja. Itt született Seprődi János (1874-1923) 30 magyar etnomuzikológus is, aki 22 népballadát (szöveget és dallamot) örökített meg. Jó fél század elteltével Ráduly János tanár 50 balladatípus 150 változatát gyűjtötte össze. A szenvedések enyhítése, az orvosi hivatások, a balladaváltozatok, az anyanyelv- és hagyományápolás fogalmai nem esnek egymástól távol, összekapcsolhatók és számunkra sem idegenek. Következtetések A két bemutatott kórházi balladánk közlésével gazdagabb lett népköltészeti gyűjteményünk tárháza. A legutolsó udvarhelyszéki, Fehér-Nyikó menti gyűjtés31 alkalmával nem jegyeztek le sem kórházi, sem cséplőgépbe esett leány tárgyú új stílusú balladákat. A jelenséget részben azzal magyarázhatjuk, hogy a Felső-Nyikó mente katolikus felekezetű lakosaival és művelődési életének irányítóival nem tartott szoros kapcsolatot a Kriza János unitárius püspök egykori munkatársaiból kikerült Vadrózsák gyűjtőinek köre. Az Unitárius Gimnázium 1957-1958-as évfolyamának diákjai közt egyet sem találunk Nyikómalomfalváról32, Székelyszentlélekről, Bogárfalváról vagy 28 1876. évi törvény VI. cikkelye: A megyei, illetve a széki vagy városi állami hivatalnokok sorában említik: főispán/főpolgármester, alispán/alpolgármester, főjegyző, tiszti főügyész, árvaszéki elnök stb. 29 Mátyus 2010. 30 Faragó 1977, 333. 31 NAGY, PÉTER 2004. - Az 1957-1958. évi gyűjtőmunka elindítója és irányítója Farkas Jenő tanár, a legjobb gyűjtő diákok: Nagy Endre, Péter Sándor (a kiadvány támogatói és szerkesztői), Márkos Zsuzsa, Benedekffy Ferenc (aki ezzel a kötettel megajándékozott engem, B. D.-t, hálás köszönet érte), Fazakas Ajnácska, Török Éva, Füleki Zsuzsa és Dénes Ildikó. Dr. Faragó József 1957 utolsó napjaiban felkészítőt tartott a diákoknak a népköltészeti gyűjtőmunka módszereiről. A gyűjtött anyagot ő helyezte el a Kolozsvári Folklór Intézet Archívumában, későbbi dolgozatai és tanulmányai megírásakor ezekből ihletődött. Az Orbán Balázs Unitárius Gimnázium 200. évfordulójának tiszteletére az egykori diákok, az 1957-1958-as évi gyűjtők, a mai önzetlen támogatók lelkesedésének és tanáruk, Farkas Jenő, iránti tiszteletüknek bizonyításaként jelenhetett meg ez az értékes kiadvány. 32 A Faragó József által szerkesztett Jávorfa-muzsika. Népballadák című kötet 1965-ös kiadásában (440. oldalon) közli a Farkas Julcsa című balladát. Gyűjtési helyül Malomfát (Marosszék) jelöli meg. A Jegyzet és források 448. oldalán a Maros-Magyar autonóm tartományi Malomfalva (Moreşti) név szerepel. Itt felmerült a kételyünk, hogy az egykori Maros vármegyei, román lakosságú Malomfalvával téveszthette össze a szerző az azonos nevű helységet, mert az Udvarhely vármegyei magyar anyanyelvű falut Nyikómalomfalvát a román közigazgatás 1920 után Moráreni-re keresztelte, a település a Maros Magyar Autonóm tartomány Udvarhely rajonjához tartozott az ötvenes években. A ballada gyűjtési helye csakis a Fehér-Nyikó menti falu kell, hogy legyen és nem a Maros menti Moreşti. A 456. oldali jegyzet segített továbblépnem a helyreigazításban: „Farkas Julcsa. 270
