Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Balázsi Dénes: Új balladaváltozatok a Nagy-Homoród és a Fehér-Nyikó mentéről
ÚJ BALLADAVÁLTOZATOK A NAGY-HOMORÓD ÉS A FEHÉR NYIKÓ ... Elbúcsúzom fűtől, fától, virágtól, Drága jó ápolónő anyámtól. Ha kimegyek, veszek lovat, szekeret, Felszántatom a közkórház udvarát, Vetek bele piros rózsát, violát, Hadd szagolja minden beteg illatát! A közölt szöveg tartalmi és formai elemei arra engednek következtetni, hogy balladával van dolgunk. A folklór szakirodalom az újballadák közé sorolja ezeket a kórházi színhelyen lejátszódó, szomorú vagy éppen megrázó történeteket előadó verseket. Albert Ernő Háromszéki népballadák című kötetében6 a 259-267. számú balladák alcíme - Kórházban - jelzi, hogy a mi gyűjtésünkben is az újballadák legújabb folyamával, a kórházi balladákkal van dolgunk. Albert Ernő a Háromszéki népballadák című gyűjteményét bevezető tanulmányban, a Faragó József által írt jegyzet7 biztos eligazítást nyújt ebben a kérdésben: >rA 259- 260. számú szövegek iskolapéldái annak a folklórfolyamatnak, amely a régi betyár- és rabénekektől a kórházi balladák felé vezet. Mindkettő úgyszólván egyszerű szócserével alakult át rabénekből kórházi balladává; a 260-as változatban összekapcsolódik a két helyzet: rab a kórházban. Az újabb kórházi balladák többnyire a közeli városokra, megyeszékhelyekre vannak lokalizálva (honosítva), s a név szerint említett kórházi személyzet az illető kórházban valóban dolgozott. így az orvosok, ápolók neve alapján a változatok létrejöttének időszakát pontosan körül lehet határolni. ” Az 1946-ban lejegyzett erdélyi kórházi balladát, A baráti kórház-utca kavicsos címmel Konsza Samu Háromszéki magyar népköltészet című kötetében közölte.8 Faragó József fenti állítását húzza alá a címben foglalt cselekmény színhelyének, Barótnak és egyik neves orvosának, Kádár doktor nevének a versbe foglalásával. A Kórházi énekek című szövegünk egymást folyamatosan követő sorai (60) tulajdonképpen két balladaváltozatot tartalmaznak. Az első „Ha bémegyek a közkórház kapuján” kezdősorral indul. Az olvasó számára egy közönséges kórházi hétköznap képe elevenedik meg. Az új beteg iránti együttérző érdeklődés és az új beteg válasza kelti fel a figyelmünket: „Kíváncsian kérdezik, hogy mi bajodI/ Oh, Istenem! én azt ki sem mondhatom!” A viziten Egyed Balázs orvos9 végighallgatja sok beteg panaszát. A ballada az orvost a kórházi munkaprogramot pontosan betartó embernek mutatja be. A műtétre előkészített beteg önsajnálattal előadott vallomása megható. A rutinosan végrehajtott műtét közömbös hangulatát: „Érzéketlen a beteg gyenge teste", a komor és kegyetlen valóság: „A piros vér csak úgy folyik belőle” közlése változtatja tragikussá. A kórterembe visszahozott pácienssel mélyen együttéreznek szobatársai: „Sírva néznek az operált betegre/ Jaj, Istenem! szabadíts meg tőle”. A 6. versszakig első személyben előadott történetben személyes élményét elmesélő bágyi Simó Dénesre10 ismerünk, akit az adatközlőnk szerint gyermekkorában, kb. 1910 körül, kígyómarás utáni kezelésre vittek be az udvarhelyi Megyei Kórházba. O itt másolhatta be az énekes füzetébe a Kórházi énekek-et. A sebészorvos, dr. Egyed Balázs nevének említése is alátámasztja feltételezett időbetájolásunk helyességét. 6 Albert, 1977. 7 Albert, 1977, 532. 8 Konsza, 1957,220. 9 Dr. Egyed Balázs 1890-1899 közt segédorvos volt dr. Lengyel József főorvos mellett. (Az információt a Székelyudvarhelyi Kórház ORL Osztályán, a főbejárati folyosó falán elhelyezett fém emléktábláról másoltam le.) 10 Simó Dénes (Bágy, 1899-1955). 1955. május 4-én villámcsapás oltotta ki életét. 263
