Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Tóth Zsuzsanna: A Lányi-kódex kötéscsoport vizsgálatának eredményei
TOTH ZSUZSANNA A kötések összetartozását a bélyegzők, úgy tűnik, nagyrészt igazolják. Nemcsak a bélyegzők, hanem a táblák díszítésének felosztása is sok hasonlóságot, azonos koncepciót mutat. A köteteket vaknyomással díszítették, aranyozott kötéseket nem találunk közöttük. Az elő- és háttáblák nyomása megegyezik. A bélyegzők vizsgálata több kérdést vet fel. Az egyik a bélyegzők nagy száma, de ennél is nagyobb talány, hogy egy-egy motívumból, szinte azonos méretben miért van egy műhelyben több bélyegző? Logikusan vagy méretbeli, vagy jelentős rajzolatbeli különbségeket várnánk. Együttes használatuknak mégis több nyomát találhatjuk a kötéseken (pl. MRL4, MRL7 MRL8, MRL9), ami bizonyítja, hogy bélyegzők egy időben, egy helyen voltak jelen. A Lányi-kötéseket jól azonosítják jellegzetes rajzú bélyegzői, ezek sérülten és kopottan is meghatározhatók, különösen már egy jó minőségű lenyomat ismeretében. Bizonytalanságot főleg a rácsdíszítmények azonosítása jelenthet. Ez a motívum kedvelt volt a magyar reneszánsz kötéseken, így számos bélyegző készülhetett hasonló méretben és rajzolattal. Felhasználásuk is gyakran nehezíti az azonosítást, legtöbbször keretek és felületek kitöltésére használták, egymás mellé nyomásuk általában új motívumot rajzol ki, de ha túl szorosan, esetleg fedésben kerülnek egymás mellé, akkor a hasonló bélyegzők rajzát és méretét nehéz elkülöníteni. Ezért felmerülhet, különösen sérült felület esetén, hogy az azonos méretű lenyomatok nem egy, hanem két nyomóformát jelentenek. (Mint például a 15. és a 16. számú bélyegző esetében.) A kötések bélyegzőinek vizsgálata két kötés esetében nem bizonyítja teljes mértékben a Lányikötések közé tartozását. Az egyik az MRL13-as kötet, amely két bélyegzőben egyezik a többi kötés bélyegzőivel. A kötésen azonban csak négy bélyegző azonosítható, a gerinc nyomása mára nem felismerhető. A két bélyegző közül azonban kettő jellegzetes, egyik a gótikus nagyrozetta, a másik akantuszos-palmettás VI. típusa. Mindkettő szorosan kötődik a csoporthoz, így nagy valószínűséggel a kötet ide is tartozik. Az MRL5-ös kötet bélyegzői alapján kilóg a sorból, két bélyegzője a rácsdíszítmény és a szíves rácsdíszítmény a csoporthoz tartozását bizonyítja, de pont ez a két bélyegző, amelynek azonosítása a legnehezebb. Az akantuszos-palmettás indasor a virágtő és a kisméretű rozetta rajza azonban eltérő. Csoportba tartozásáról csak további kötések feldolgozása után lehet biztosan eldönteni, de díszítésének felépítése is kissé eltérőnek tűnik a többi kötéstől. A kötések díszítését nézve több jellegzetességet figyelhetünk meg a kötéscsoportban. Kedvelt a gótikus nagyrozetta használata, ez a bélyegző mindig a táblák közepén, a középmezőben, egy példányban jelenik meg. Jellegzetes rajza sokat segít a kötéscsoport felismerésében. A kötéstáblákat reneszánsz, centrális elrendezés jellemzi. Az egyre szűkülő kereteket általában hármas, két vékony vonal közti vastagabb vonal képezi. Ritkábban találkozhatunk többes vékony léniák használatával. Ezek leginkább a bordatöveket és a tábla gerincoldali rézsútolását díszítik, néha táblák keretelésénél találkozunk vele. A léniákkal kialakított sávokat felváltva hagyták üresen és töltötték ki. A keretek kitöltésének sormintája úgy tűnik, mintha görgetőkkel készült volna, de figyelmesebben nézve egyes bélyegzők szoros egymás mellé nyomásával alakították ki. Noha a görgetők a korban már ismertek voltak, a Lányi-kötéseken és a legtöbb magyar reneszánsz kötésen nem találkozunk használatukkal. A kitöltetlen külső keretekbe többször nyomtak, szórt állásban, kisebb rozettákat, az MRL7-es kötetnél kehelyvirágot. Gerincoldalon ezek mindig a borda vonalába esnek, de lehetnek a bordáknál nagyobb számúak, is, ha a keret többi oldala is díszített, akkor fejnél lábnál általában egy-egy rozettát találunk, elől pedig a csatok és szíjak két oldalán, esetleg még egyet a táblák középvonalában, ritkábban a sarkok mezőiben. A kötetek bordamezőit minden esetben díszítőelemekkel töltötték ki. A mezők díszítése egy köteten belül eltérhet, de meg is egyezhet. A bordákat a bordatövekbe nyomott léniák hangsúlyozzák, ezek csak a táblák rézsútolására futnak rá, a táblák színére nem, a rézsútoláson általában futó függőleges léniázással együtt a gerincmezők díszítését keretbe zárják. Az oromszegőket hasonlóan hangsúlyozzák a tövükbe nyomott léniák, ezek szintén a táblák rézsútolására futva, zárják le az alsó és felső keretmezőt. Egyes, kevésbé sérült kötéseken, megfigyelhető magukra a bordákra nyomott, általában kissé szabálytalan léniázás is. 234
