Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Szabó András: Kovács Dénes múzeum- és művészetintézményesítő tevékenysége
Szabó András KOVÁCS DÉNES MÚZEUM- ÉS MŰVÉSZETINTÉZMÉNYESÍTŐ TEVÉKENYSÉGE A Csíki Székely Múzeum 2013-as évkönyvében, A Csíkszeredái képzőművészeti élet kezdetei című tanulmányomat a következő mondattal zártam: „Nagy Imre 1930 után többé közösségi szerepet nem vállalt, így hát Kovács Dénesnek kellett megtörnie a jeget, s meg is tette: intézményesítette a Csíkszeredái múzeumot, majd annak második székhelyén, a Zakariás Manó-féle házban megnyitotta a város első állandó kiállítótermét. Ót, a következő Csíkszeredái első generációs művészek követték: Gaál András, Márton Árpád, Kolumbán Árpád, János László, Péter Olga, Imets László, Pálffy Árpád, Ferencz Ágnes, Sántha Imre, Ferencz Ernő, Bakos Erzsébet, Antal Imre, Mérey András, Beczásy Antal, Adorjáni Endre, Orbán Zsófia1, Dóczy András elsők, [...]. ” Többjük képzett, néhányuk autodidakta. De hogyan is alakult a múzeumügy addig, amíg az intézmény, a város művelődési központjává válhatott? Az 1920-ban idegenbe kényszerített Erdély magyarsága nem egykönnyen talált magára. Néhány esztendő teltével mégis jelentős művelődési kezdeményezések láttak napvilágot. Közülük a két legjelentősebb, az Erdélyi Szépmíves- (1924) és a Barabás Miklós Céh (1930); mindkettő Kolozsváron jelentkezett elsőként. Ez az időszak - pontosabban az 1930-as esztendő -, Csíkszeredában is egy különleges, de sajnos majdnem csírájában elhalt művelődési esemény születésének volt az esztendeje. Ekkor hozták létre Csíksomlyón a Csíki Székely Múzeum- és Kultúregyletet.2 A múzeum tulajdonképpen nem volt egyéb, mint egy 14 termes nép-, egyház- és képzőművészeti3 4 kiállítás, de létrehozóinak deklaratív szándéka és a tárlat megmaradt darabjai rendezése következtéből eredő intézményteremtő esemény miatt, a Csíki Székely Múzeum alapító-kiállításaként tartjuk számon. A kiállítás egyházművészeti traktusát - amelyben szertartásos rendeltetésüket vesztett kelyhek, miseruhák és oltárrészletek voltak kiállítva -, két nagy értékű műalkotás uralta. Az egyik a Mária megkoronázását ábrázoló táblakép (1. kép), a másik a Szent Mihály-szobor. (2. kép) A táblaképet „1929-ben találta meg a Csíki Múzeum későbbi alapítója, a történész, etnográfus Domokos Pál Péter és a helyi plébános [Boga István] a templom cintermét határoló fal bejárati kaputornyának emeletén. ”* Ugyanabban az esztendőben közlésre is került.5 Annak ellenére, hogy erről a képről a múzeumalapító kiállítás katalógusában semmilyen adat nem található, feltételezhető, hogy a kép mégis szerepelt a kiállításon. Erre a tényre Domokos Pál Péter kéziratos, a Csíkszentdomokosi Egyházközség levéltárában lefűzetlenül őrzött leveléből következtethetek. Ebben a következő olvasható: idekölcsönzött. „Mély tisztelettel kérem Csíkszent1 Később, házasság révén Csibi Orbán Zsófia. 2 Egy évvel korábban - 1929-ben, ugyancsak Csíksomlyón -, Orbán Balázs születésének 100. évfordulója tiszteletére rendeztek egy nagy néprajzi előhang kiállítást. 3 Nagy Imre első Csíkszeredái gyűjteményes kiállításáról van szó. 4 MIHÁLY 1998,111. 5 LÉSTYÁN 1929, 59-60. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve X. (2014), p. 199-212 199
