Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Kolumbán Zsuzsanna: Adatok a 19. századi erdélyi unitárius válóperes iratok kutatásához
KOLUMBAN ZSUZSANNA együttélést választották azon már házas személyek, akik valamilyen kényszerítő ok miatt, pl. szegénység okán nem indíthattak válókeresetet, az eltávozott társak által egyedül hagyottak stb. A törvénytelen házastárs a peres iratokban sokszor cselédként van azonosítva a törvénytelen kapcsolatát titkoló személy által, de a tanúk vallomásai fényt derítenek a valóságra: az ún. cselédet a ház ura felkontyoltatta, hozományával együtt költöztette házába. Nem alaptalanul emlegették a kortársak a cselédkönyvet útlevélként a törvénytelenség birodalmába.33 Az egyházak riadalommal figyelték e kapcsolatok elterjedését, keresték a módszert a törvényessé tételükre. A vadházas kapcsolatokat a társadalom bizonyos szempontból elfogadta, mivel a törvényes házasságoktól csak a papi áldás hiányában különböztek, ugyanakkor a népi jellegzetes lakodalmi rituálékat (lásd felkontyolás) megtartották, és ezek legitimáló tényezőkként hatottak a társadalom szemében. Visszatérve a főbb válóokokra, a listában találjuk a hűtlen elhagyást és a házastárs életére törést. A hűtlen elhagyás kategóriájába azon esetek tartoztak, mikor valamely fél elhagyta lakhelyét, megszakítva kapcsolatát rokonaival, tehát tartózkodási helye ismeretlen volt. Ezen esetekben a válni óhajtó fél köteles volt mindent megtenni az eltávozott felkutatására. A lakhelyén való fellelhetetlenségéről, illetve a kerestetés eredményéről bizonylatot kellett benyújtania. Az idézés nyilvános hirdetés által történt. Ha mindez nem hozott eredményt, a feleket elválasztották. Hasonló esetekhez vezetett az erőltetett vagy rosszul sikerült házasságból a szolgálatra menekülés, illetve férfiak esetében még a katonaságba való beállás. A társ életére törés a házastársi verekedések súlyosbodásával állt kapcsolatban. Általában férfiaknak rótták fel e vétket, és hasonló helyzet terhes nő verésekor, vagy valamely tárgy, puska, villa, fejsze verés ideje alatti használatakor alakult ki. Az életveszélyt a maradandó sérülések alapján orvos állapította meg. A nő szüzességének elvesztése házasság előtt a társ becsapását jelentette. Ezen esetek hátterében leginkább a terhesen férjhez ment lány alakja állt, kit, hogy a család a szégyent elkerülje, a rokonok férjez adtak. A sterilitás és impotencia a házasság egyik fő célját, az utódnemzést hiúsította meg. A törvénytelen házasságot a házasságkötést akadályozó (tanulmányunk első felében említett) valamely tényező, pl. rokonsági kapcsolat figyelmen kívül hagyása eredményezte. Ha a testi kapcsolat megtagadása a házasság pillanatától történt, akkor a házasság semmisnek minősült, hiszen annak elhálására nem került sor. Amennyiben együttélés után következett be, bizonyos szempontból hűtlen elhagyást, a házastársi kötelezettségek megtagadását jelentette. A mellékelt táblázat alapján láthatjuk, hogy a válások legtöbbjét halálos (engesztelhetetlen, kölcsönös vagy egyoldalú) gyűlölet okán mondták ki. Ezek azok az esetek, mikor a válás kimondása előtt az egyházi szabályok szerint ágy- és asztaltól való különvetést kellett alkalmazzanak az illetékes intézmények. A halálos gyűlöletet okozó bűnök közt az egyházi törvények szempontjából nem kellene jelen legyen sem a paráznaság, sem a vadházasság. A református illetékes intézmények, ha a paráznaság terhes gyanúja állt fenn, kimondták a válást (a vadházasság is törvénytelen testi kapcsolatnak minősült). A terhes gyanú alapját képezhette a paráznasági tett elkövetésének szemtanúk általi bizonyítása, de törvénytelen gyerek megléte, közös házban való lakás stb. A század első felében az unitárius alpapi székek ugyanezen elv alapján hozták döntéseiket, de a század második felében és főként annak utolsó harmadában a paráznasági tett elkövetését legalább két szemtanú kellett bizonyítsa, hogy az alapján elválasztó ítélet szülessen. Azonban ez az időszak, mikor a peres felek egyre inkább lemondtak a tanúvallatásokról, és az ágy- és asztaltól való különvetés minimális idejét kivárva, elérték az elválasztó ítélet kimondását.34 33 Cselédkönyvre vonatkozóan lásd POMOGYI 2000, 1876. évi XIII. te. 34 Eddigi kutatásaink során nem tudtuk felfedni, mi okozta a peres eljárás ilyenszerű fejlődésének alapját. Bár törvénytelen gyerek megléte vagy vadházassági kapcsolat igazolta a házasságon kívüli testi kapcsolatot, de mivel magát, a tett elkövetését nem tanúsította szemtanú (vagy a felek nem is folyamodtak tanúvallatásokhoz), ideiglenes különvetés után engesztelhetetlen gyűlölet alapján mondták ki a válást. 180
