Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Kolumbán Zsuzsanna: Adatok a 19. századi erdélyi unitárius válóperes iratok kutatásához
egyházi tanácsos az unitárius házassági törvények kútfejei közt említette a Manuductio ad consvetum Causarum fori Ecclesiastici Processum című munkát. Kutatásaink szerint bizonyos, hogy kéziratos munkáról van szó, mely vagy azonos, vagy alapja lehetett a Szentábrahámi Mihálynak tulajdonított22 Brevis Manuductio ad Consvetum Processum Fori Ecclesiastici című, ugyancsak kéziratban maradt munkának. Ezen utóbbi több másolata fellelhető a marosvásárhelyi Teleki Tékában, valószínűleg az alpapi székek bírái, ügyvédei másolták le saját használatra. Az általunk tanulmányozott példány eredetileg a székelykeresztúri unitárius gimnázium tulajdonában volt. A kötet, melynek borítóján a Manuductio et Disciplina ecclesiastica cím olvasható, tulajdonképpen három részre tagolódik.23 Az első a Brevis manuductio..., a Rövid útmutató szövege, a második II. József már említett rendeletének a házasság felbontására vonatkozó artikulusai, a harmadik egy fiktív per lépésenkénti leírása az iratokban használatos formulákkal, teendőkkel együtt. A Brevis manuductio artikulusai egyeznek az alpapi szék ítéleteiben jelzett artikulusok számaival. A házasság felbontására vonatkozó tudnivalókat a 7. fejezetben találjuk. Eszerint válóoknak minősült a házasságtörés (47. art.), a hűtlen elhagyás (52. art.), a házastárs életére törés (56. art.) stb. 1889-et követően az alpapi székek az említett évben kiadott, 3 részre és 260 artikulusra tagolódó Unitárius egyházi törvény a házassági jogról24 alapján végezték tevékenységüket. A törvény első része a házasság megkötéséről, a második a házassági kötelék megszűnéséről, a harmadik a házassági kötelék érvénytelenítése és felbontása körüli eljárásról szól. Az egyházi törvény értelmében nem léphettek házasságra a 18 éven aluli férfiak és 14 életévük alatt lévő nők, az örökös nőszhetetlenek, kik társukat meggyilkoltatták vagy meggyilkolták annak érdekében, hogy mással házasságra léphessenek, rokonok, fizikai szempontból vagy elméjükben fejletlenek, hadkötelezettség alatt lévők, kik bírói ítélet által el voltak tiltva a házasságtól, kik már házasok voltak... A házasságkötést eljegyzés előzhette meg. A házasságkötési szándékot három egymásután következő vasárnap, a délelőtti istentisztelet után ki kellett hirdetni. Ha a házasulni akarók nem ugyanazon egyházközség tagjai voltak, a hirdetésnek mindkét egyházközségben meg kellett történnie. Az egybekelést megelőzően a felek két tanú előtt kötelesek voltak kijelenteni, hogy a házasságba való beleegyezésük szabad akaratból történt. A házastársak kötelessége volt ugyanazon lakásban, azonos háztartásban egyetértésben élni, egymással szemben szeretettel és hűséggel viseltetni, becsületüket megőrizni, erkölcsös, mértékletes életet folytatni és a gyerekeket ápolni, nevelni. A férfi a család feje, ki a házi ügyeket vezeti, felsőbbségét mérséklettel gyakorolja, családját eltartja. A feleség férje iránt engedelmességgel tartozott, tehát követte őt lakóhelyére, férje intézkedéseiben megnyugodott, a háztartásban és keresetben segítette. A házasság egyik fél halála vagy bírói ítélet általi érvénytelenítés vagy felbontás által szűnhetett meg. A fentebbiek értelmében érvénytelennek minősült a házasság pl. kényszer vagy megtévesztés esetében: ha a lány szüzességét már elvesztette, ha valamely félnek eltitkolt betegsége volt, ha a házasságra verés, megfélemlítés által kényszerült, ha vagyoni érdekből kötött házasságot. A korábban említett egyházjogi munkák által meghatározott, házasságot felbontó okokat az 1889. évi törvény kiegészítette az őrültséggel. így a válás okai: a házastárs élete ellen való törés, a házasságtörés, a hűtlen elhagyás, az engesztelhetetlen gyűlölség, a házassági tartozás megtagadása, a magtalanság eszközlése, az őrültség voltak. Az engesztelhetetlen gyűlölség okai a fentebb említett házastársi kötelességek megtagadásából származtak: viszálykodás, szóval vagy tettel való bántalmazás, különélés, kicsapongó, erkölcstelen, pazarló életmód stb. KOLUMBAN ZSUZSANNA___________________________________________________ 22 BENKŐ 1999, 380. 23 MS 0598. Köszönet a Teleki Téka munkatársainak, kiemelten Bányai Rékának, hogy a kötet kutatását lehetővé tették számomra. 24 Unitárius 1889. 176
