Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Forró Albert: Hodgya első világháborús hősei
FORRÓ ALBERT kötelezett minden községet, várost, hogy „ anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”4 A háborús emlékművek létesítésére vonatkozó törvény elfogadása előtt, az udvarhelyi református egyházmegye már 1915 szeptemberében kezdeményezte a hősök emlékének megörökítését. „Egyházmegyei tanácsunk átérezve a magyar nemzet s ebben a református egyház tagjainak titáni küzdelmének örök időkre kiható jelentőségét, kimondja, hogy a most folyó világháború emlékét megörökíti.” Döntés született arról, hogy: • a lelkészek vegyék számba a hadba és hadi munkára bevonultakat; • minden katonai szolgálatot teljesítőnek jegyezzék fel a nevét, születési idejét, szülei nevét, bevonulási idejét, a csapattestet, a harctér megnevezését, sebesülését vagy betegségét, kitüntetését és az arra szolgáló okot; • az elesettek rövid élettörténetét; • „a templom falába beilleszthető fekete gránit táblán a háborúban elesettek, vagy a harctéren kapott sebesülés vagy betegség következtében meghaltak nevei méltóképpen megörökíttessék,” • a háborús események, a hadba vonultak életrajza bekötésre alkalmas egész ív alakú pergamen papírra két példányban írandók le, melyek közül az egyik az egyházközség levéltárában díszes kötésben lesz megörökítendő, a másik pedig az egyházmegye levéltára számára lesz megküldendő; • az album a következő módon lesz egybeállítandó: az első lapra a katonák saját kezűleg felírják neveiket. A meghaltak neveit a lelkész jegyzi fel. Folytatólagosan bevezeti a lelkész a 2-es és 3-as pontok adatait, végül a hadi munkát végzettek neveit, az adakozásokat az adakozókkal együtt.5 A Nagy Háború kitörésének első évfordulóján, 1915 augusztusának végén az udvarhelyi református egyházmegye valamennyi gyülekezete presbitergyűlések keretében már számbavette az első áldozatokat, sebesülteket, hadi rokkantakat, fogságba esetteket, illetve a besorozott katonákat és a munkaszolgálatra behívottakat. Ezeken a gyűléseken megfogalmazódott egyes gyülekezetekben - Bözödön, Szederjesen, Szolokmán stb. - az elesett katonák emlékét megörökítő márványtáblák beszerzésének gondolata is.6 Ezzel szemben az egyházmegye tanácsa által javasolt, a hősök neveit megörökítő albumok egyetlen egy - a hodgyai - kivételével, tudomásunk szerint, nem készültek el. A hodgyai hősök, harctéri és munkaszolgálatot teljesítők betűrendes névsorát, „Az 1914-1918. évi világháború hadbavonultjainak jegyzékét” a helybeli lelkész, Kiss Ferenc készítette.7 Az egyszerű kivitelezésű „album” tulajdonképpen egy vonalas füzet, amelynek összeállítására a helyi katonahalottak emléktáblájának 1929. április 1-i, húsvét másodnapján történő felszentelése adott alkalmat. A templom keleti falára szerelt fehér márványtáblán, aranyozott betűkkel örökítették meg a 23 hős katona nevét, akik felett a lelkész tartott emlékbeszédet. Az ünnepség megszervezésében és az emléktábla elkészíttetésében fontos szerepet játszott a helyi református egyházközség keretében működő nőszövetség, amelynek tagjai fiaikat, férjeiket elveszítő és gyászoló asszonyok voltak. A háborút megelőző utolsó népszámlálás adatai szerint 1910-ben Hodgyának 444 lakosa volt.8 Feltehetően az összlakosságnak mintegy fele férfi lehetett. Ebből a háború négy esztendeje alatt 73 személyt hívtak be harctéri és munkaszolgálatra. A behívottak küzül 21-en haltak hősi halált a csatatéren vagy súlyos sebesülés következtében. Rajtuk kívül az 1916-os román betörésnek még két civil áldozata is volt: Pálfi Sándor (68 éves) ellenséges golyó találata által vesztette életét, Bedő 4 Magyar Törvénytár 1918,25. 5 UREL1915/3. 6Uö. 1915/2. 7 ROLHMH 280-as fond. 10-es iratcsomó. 8 Varga E. 1998, 266. 162
