Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Régészet - Bordi Zsigmond Lóránd: Az apácai „Fekete-vár”
AZ APÁCAI „FEKETE-VÁR” A mérésekkel párhuzamosan terepbejárást is végeztünk a rom környékén. A szántott területen számos, nehéz fazekaskorongon felhúzott, csillámmal és finomra szitált homokkal soványított agyagból készült cserépedény falának a töredékeit gyűjtöttük össze. Sajnos mindenik példány nagyon töredékes és atipikus, így legfeljebb csak a gyártási technika alapján keltezhetőek a 16-17. századra. Következtetések Átfogó régészeti kutatások hiányában az apácai erődítménnyel kapcsolatban felmerült kérdések távolról sem tekinthetőek megoldottaknak, de az elvégzett felmérések alapján levonható néhány következtetés. A fennmaradt rom formája, valamint védművei alapján, az építmény egyértelműen nem egy koraközépkori lakótorony, hanem egy jóval később épült ó-olasz bástya volt. A lappancsos lőrések, - amelyekről tudott, hogy a Székelyföldön csak a 17. században épült bástyákon és várfalakon jelennek meg először43 - építését erre az időszakra keltezik. A bástya egy nagyobb, a megfigyelt falcsonk alapján mintegy 3,50-4,00 méter magas falakkal rendelkező erődítmény részét képezte. Ez utóbbi, a magnetometriai felmérés eredményeinek ismeretében egy nagyméretű, téglalap vagy rombusz alaprajzú, mintegy 0,80-1,00 hektár alapterületű épületegyüttes volt, amelynek átellenes sarkain olaszbástyák emelkedtek, és belsejében egy ismeretlen méretű épület emelkedett (19. kép). Mindezek alapján azt a következtetést kell levonnunk, hogy az apácai rom a 17. század folyamán egy, a nagyajtai templomvárhoz hasonló alaprajzú (20. kép), templomból és a hozzá tartozó várfalakból és bástyákból álló közösségi erődítmény lehetett. Egyúttal az is feltételezhető, hogy itt, ezen a holtágak által körülölelt szigeten állhatott a falu (egyik) középkori temploma is.44 45 Az erődítmény építésére vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal. Feltételezhető azonban, hogy erre az 1615. év után kerülhetett sor, amikor a falu már nem tartozott Brassó közvetlen alárendeltségébe. Építésének szükségét az erdélyi belháború (1611-1612) eseményei is indokolttá tették, ugyanis ebben az időszakban a Barcaság magyar és szász falvak folyamatosan pusztították a harcoló felek és a segítségükre érkezett idegen zsoldosok.43 Mindezek következtében, véleményünk szerint a torony vakolatába írt 1658-as dátum inkább egy felújítási munkálatnak, mint magának az építésnek állít emléket. A pusztulás időpontja szintén ismeretlen. Ezzel kapcsolatban felmerülhet az 1658. évi, Erdély megbüntetését célzó tatár betörés alatt lezajló ostrom lehetősége is. Az események egyik legfontosabb forrása, hidvégi Nemes János naplója szerint a tatárok augusztus 20 és 27 között tartózkodtak a Barcaságban. Ez alatt felégették a környékbeli falvakat, 23-án bevették Illyefalvát, majd 24-én a sepsiszentgyörgyi templomerődöt, de a barcasági erődítmények ostromával nem próbálkoztak.46 Annak ellenére, hogy a Brassóban tartózkodó naplóíró nem említette, nem zárható ki az apácai erődítmény ostroma, hiszen tudjuk, hogy a gidófalvi templomvárat is megostromolták és bevették,47 de erről az eseményről nem volt tudomása. Egy másik lehetőségként felvetődhet az is, hogy a Rákóczi-szabadságarc (1703-1711) folyamán a brassói osztrák csapatok rombolták le és tették használhatatlanná, hogy ne tudjon a kurucok erődített támaszpontjaként működni. 43 Gyöngyössy ET AL. 1995, 48. 44 Az apácai templom mai napig kutatatlan, építéstörténete pedig ismeretlen. Annak ellenére, hogy a számos átépítés során jelentős mértékben átalakult, keletek tengelye nem zárja ki középkori eredetét. 45 Vö. Mika 1893, II. könyv. 46 Tóth 1902, 250-251. 47 A pusztítás utáni felújításkor (1647) készült felirat, amely megemlíti a tatár ostromot, ma is megtekinthető a templom déli bejárata fölött. Közölve: GYÖNGYÖSSY ET AL. 1995, 125, 142. kép. 15
