Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Darvas-Kozma József: A csíkszeredai plébánia élete a két világháború között
plébániaépületből a szovjet csendőrség kiköltözött ugyan, de a plébánia nem volt lakható. Ideiglenesen Páll Lajos házánál húzódott meg. Misézni Zsögödbe járt le. „December 7-én reggel a város utcáin csak kutyák és macskák kóborolnak. Leírhatatlanul nyomott és megdöbbentő most a város képe. Nincs kehely, miseing, miseruha, sem ostya. A főoltár keresztjéről Krisztus testét leverték, és összetörték, csak a jobb kar könyöke maradt meg a kereszthez szegezve szörnyű figyelmeztetésnek. A szentek szobrai részben összetörve, részben lefejezve hevertek. Nepomuki Szent Jánost lefejezték. Az oltárgyertyatartókat összehajtogatták, a csillárok villanykörtéit összetörték, a villanyvezetéket leszaggatták, az orgonát is feldúlták, és sípjaiból többet széthordták. A gyertyakészletet elvitték. A régi miseruhákat összeszaggatták, éjjel pedig visszadobták. Ezek után a megbecstelenített oltárt expiálni kellett”.122 A hitbuzgalmi vezetők a Katolikus Akció szervezésében megjelentek és összegyűjtötték a híveket, hogy segítsenek a püspök küldte egyházmegyei főtanfelügyelőnek a kivéreztetett egyházközségi élet újraindításában.123 Minthogy a templom felszerelése nagy kárt szenvedett, a nők pénzt és fehérneműt gyűjtöttek.124 Az adakozók listáját is feljegyezték.125 Bíró Ferenc plébános-főesperes 1945. június elején tíz hónapi távoliét után hazajön a kolozsvári klinikáról. Ekkor Adorján Károly visszamegy Gyulafehérvárra egyházmegyei főtanfelügyelőnek. A tovább gyengélkedő lelkipásztor mellett a plébánosi teendőket Dobos Áron káplán látja el, a főesperesi teendők végzésére Áron püspök Szakács Antal székelyudvarhelyi igazgató-hittanárt bízta meg, két hónap múlva pedig dr. Csipák Lajos régenst. A főpásztor észak-erdélyi körútja során meglátogatta az egyházközséget és papját. Biró Ferenc a nagybeteg főesperes-plébános december 8- án misézik utoljára. Az óévi beszámolót még megírja és így fejezi be: „A beteg plébános boldog, örvendetes új évet kér híveinek a jó Istentől s egy-egy fohászt a maga gyötrődő testének gyógyulásáért és béketűrésért.” A plébános egészségi állapota rohamosan romlik. Dr. Csipák Lajos, helybeli róm.kat. főgimnáziumi régens, paptanár az elmúlt év szeptember 1-től rendszeresen segített a főesperesi munkában, 1946. január 1-től hivatalos megbízatást kapott a főesperesi teendők ellátására. A plébános halálakor pedig a plébánia ideiglenes vezetése hárult rá. A káplán, a plébánosi teendőket végzi. Április 3-án végül kidőlt a „kemény karakter”, életének 63., papságának 39. évében. A temetési szentmisét Incze Domokos nyug. alcsíki főesperes végezte, a gyászbeszédet Dr. Csipák Lajos mondta. A sírnál a Csíkszeredái hívek nevében Albert Vilmos, főgimn. tanár, egyháztanácsos búcsúztatta, a zsögödi hívek részéről Duka János tanfelügyelő, zsögödi kántor, az oltáregyesület nevében Dr. Nagy Béniné, régi, hűséges munkatársa beszélt. A címben szereplő időszak nagyon összekuszált, három évtized alatt két impériumváltás volt, s ezalatt a történelem legszörnyűbb viharai zúgtak végig rajtunk. „Mindenünk veszendőbe ment. Nagy leckét vettünk abból, hogy e földön minden múlandó, s mindaz, amihez eddig annyira ragaszkodtunk, máról holnapra porrá és hamuvá lehet. A szenvedés súlyos napjaiban megtanultuk, hogy egyetlen múlhatatlan értékünk a lélek”.126 Zárószónak álljon itt a hívek kérőimája, amit a második világháború után a szentély homlokzatára írtak fel: „A Szent Kereszt jele által, oltalmazd népedet Urunk!” _________A CSÍKSZEREDÁI PLÉBÁNIA ELETEAKET VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 122 Dhcs, 71-72. 123 Dhcs, 67. 124 Csej m., 1. 125 Dhcs, 72-73. 126 GYÉL, 2246-1944. 155
