Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Darvas-Kozma József: A csíkszeredai plébánia élete a két világháború között
DARVAS-KOZMA JÓZSEF Csíkszeredába helyezte. Augusztus 19-én érkezett Csíkszeredába, és a házbéres plébánián megtörtént a hivatalos átadás. Másnap, Szent István magyar király ünnepén mutatta be a szentmisét, ünnepélyes asszisztenciával. A templomajtóban közvetlen elődje, dr. Szekeres Józsefet helyettesítő Sándor Imre főgimnáziumi hittantanár üdvözölte és bevezette a templomba. Augusztus 27-re volt meghirdetve az egyházközségi közgyűlés, melyen számadó gondnok és egyháztanács- választást tartottak. A lelkes hangulat mellett a kát. elemi iskola javára nyomban 5000 lej adomány folyt be. Mint új papot a leghálásabb szeretettel fogadták, és szíves vendégszeretetével halmozta el a szeminárium derék elöljárósága. A hitélet megpezsdítésére Csíkszeredában november 26-án, Zsögödön pedig december 10-én megalakították a Katolikus Népszövetséget. Bátorító és felemelő érzéssel vette tudomásul, hogy főpásztora értékeli őt, mert december 8-án a gimnáziumot látogatva őt is felkereste. Az 1923-as új évet, törhetetlen ragaszkodással Jézus Szentséges Szívéhez kezdte meg a folyton nehezedő életben. A hívek lelki életének emelésére, lelkes felrázására meghívta P. Imets marosvásárhelyi ferences zárdafőnököt, aki március 14-17. között lelkigyakorlatot vezetett, este 8 órakor, a polgári leányiskolában külön a férfiaknak. A közös szentáldozás március 18-án megható volt, mintha megéreztük volna, hogy utoljára vagyunk mi magyarok még urai az intézetnek, mert már nemsokára áprilisban a „Csíki magánjavak” összes tulajdonát s ezt az iskolát is elvették a románok. Május 21-én a Csíkszeredái templomban kongregáció felvételt tartottak, ekkor 25 leány lépett Mária zászlója alá. Június 29-én a helyi Katolikus Népszövetség nagyszabású majálist rendezett a kát. elemi iskola javára, 30.000 ezer lej tiszta haszonnal. Különben ez volt a megalakult Kath. Népszövetség helyi tagozatának első megnyilvánulása. Július 13-21. között a katolikus közösség vendége volt a Szociális Misszió Társulat, ezen napokon tartotta kurzusát, 20-21-én pedig ünnepélyes közgyűléseit, melyen maga kegyelmes főpásztorunk elnökölt. Július 23-27. és augusztus 20-23. között papi lelkigyakorlat volt a főgimnáziumban, végig jelen volt Mailáth G. Károly püspök is.101 102 Nagy lelki bánat és megrendülés érte ekkor a híveket, ugyanis János József székely legényt, helyi kocsist Nemes Emil rendőrbiztos agyonverte, mert előtte át mert hajtani az úton. A békés temetést fegyveres erők biztosították, a nép sírt és nem tudott megvigasztalódni: „Es funebrae ejus erant inter arma, inter assistentium custodum pacis. Et flevit plebs et deest consolatio. Haec sepultura fluit die 262 augusti"}02 Az egyház anyagi ügyeit tekintve alig van előmenetel. A templomépítési alapból azonban, amelyet az Erdélyi Róm. Kath. Státus adott, a főpásztor engedélyével 42.000 lejt a templom renoválására használtak fel. Újra rakták a tetőzetet, a torony fedelét kijavították és kétszer megfestették. A cinterem kő- és fakerítése helyrehozatott. Most legalább nem annyira szánalmas külsejű. A papilak felépítése újra elmaradt. „De maradni is fog, mert míg nincsen áldozatkészség és az akarásban egység, erő sincs” - hangsúlyozta a plébános. Említésre méltó, hogy a helyi polgárság mulatságból, a nagy harang javára 12.000 lejt hozott össze. Potozky Pál és neje ezüstmenyegzőjük emlékére gyönyörű szép Missalét vettek és egy liturgikus ruhával is gyarapodott a templom. 1924 márciusában Mailáth püspök meglátogatta a helyi róm. kath. főgimnáziumot és tanítóképezdét. Március 23-án, vasárnap d. u. 5 órakor a plébániai templomban vecsernyét és buzdító beszédet tartott, intve a híveket, hogy a harangok beszerzése után az egyházi község legelső teendője a papilak felépítése legyen. A főpásztor nagyon jól ráérzett arra, hogy a hatalom gúzsba akarja kötni az egyházi életet, mert látogatásának második napján, március 25-én az állami hatóság a felszólításának. Az egyház földjei pedig közösségiek, azért számadással tartozom. Átvettem eskü alatt és az utánam jövőnek át kell adnom. A földeket csakis a közösség és annak vezetője a püspök adhatja át. Tőlem ne kérjenek olyat, ami nem törvényes.” A nyárádtői egyházközség földjei megmaradtak. Később egy részét elfoglalta az állam. (Szabó Sándorné Eliza, id. Nyárádi János nyárádtői lakosok közlése 1982-ben.) Merza István plébános 1966-ban Vízaknára vonult vissza, ott is hunyt el, 1967. december 2-én. Ld.: FerencZI 2009, 343.; DHCs, 12-13. 101 DHCs, 13-14. 102 DHCs, 15-17. 148
