Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Darvas-Kozma József: A csíkszeredai plébánia élete a két világháború között
DARVAS-KOZMA JÓZSEF elhúzódott és nem lett semmi belőle. A hajdani plébános keserűen jegyezte le: „Patrónus Csíkszereda városa. Nem sok haszon van belőle, mert a város koldus. Még az épületek jó karbantartását sem volt képes hordozni...” 7 Az 1876-os megyerendezés során Csíkszereda lett Csík vármegye székvárosa, s ettől fogva indult fejlődésnek a város iskolái és közhivatalai révén. Közben a kereskedők és kézművesek előtt is szabaddá vált az addig zárt városba a beköltözés. így a hívek száma mindegyre gyarapodott. Ez a fejlődés a világháború után egyre fokozódott, egészen a 20. század végéig. A fejlődés alakulását a lakosság száma is érzékelteti: 1867-ben 1062 lakosa volt, 1910-ben 3701, 1935-ben 5016, 1941-ben 8642, 2002-ben 42.029 fő (Taplocával és Somlyóval). Az egyházközség növekedésével szükségessé vált a segédlelkészi szolgálat is. 1887-től 1915-ig a plébános mellett végezték a lelkipásztori munkát. 1916-1922 között nem volt káplán, ekkor a főgimnázium hittanárai segítettek a plébánosnak. 1922-től 1975-ig egy helyben lakó káplán szolgált a plébánián, aki Zsögödben is tartott hittant, felkészítőket és liturgiát. A hívek kedvelik a vallásos hagyományokat, azokhoz nagyon ragaszkodnak. Például a 20. század elején is a templombúcsút szeptember 14-én tartották, és azt még a diktatúra idején sem engedték vasárnapra áttenni. Az egyházi év szerint tartott istentiszteletek rendjét, a népi ájtatosságokat és szokásokat töretlenül ápolják: legyen az a roráté, a karácsonyi ünnepkörhöz fűződő szokások, a házszentelés, a nagyböjti időben végzett keresztút, a férfiak nagypénteki szentségimádása, a húsvéti ételszentelés, az Urnapi körmenet, a csíksomlyói búcsújárás, a májusi és júniusi litániák, az októberi rózsafüzér ájtatosság. A hagyományok továbbélését szolgálja a közösség igénye, és így beleneveli az ifjakba, hogy elsőáldozáskor és bérmáláskor székely ruhát viseljenek. A századfordulón, 1900-ban megtartott Szentév, a város fejlődése, a hitbuzgalmi egyesületek által gazdagodó élet nyomán a hívekben megszületett a vágy, hogy nagyobb templomot kellene építeni. A hívek óhaját felkaroló Szigeti Gyula8 plébános a vármegye vezetőségének a segítségét kérte, hogy a belügyminiszternél engedélyeztessék: a Csíkszeredában építendő templom költségeinek beszerzésére könyöradományokat gyűjthessenek. A belügyminiszter 44986/1904. május 10-én kelt rendeletével engedélyezte, hogy a plébánia „az ország becsületén egy éven át két gyűjtőkönyv mellett könyöradományokat gyűjthessen.”9 Amikor Csíkszeredába érkezett dr. Szekeres József, a „selyemreverendás plébános” - Csíkszereda arculatát már látványosan meghatározta a Nagymarton épülő róm. kát. státusi főgimnázium épülete. Az amúgy is szorgalmas székelyeket a látványos haladás még inkább fellelkesítette. Ezért a kicsiktől az idősekig a templomépítést forgatták elméjükben. Az első két esztendő a plébános számára a helyzetfelmérés, ismerkedés, valamint kapcsolatteremtés ideje volt. A hitbuzgalmi egyesületek közül megismerte az állandóan szervezkedő, egyházáért dolgozó és azt gyarapító Oltáregylet munkáját. De megtapasztalta a szegénységet is a sok tenni akarás mellett. A templomépítés végett megtette a szükséges lépéseket. Személye inkább a szellemi munkára predestinálódott, és ez is hozzájárult a dolgok másként alakulásához. 1913-ban a felcsíki papság május 3-án tartott koronagyűlésén a júliusban tartandó egyházmegyei zsinatra kiküldöttnek dr. Szekeres József Csíkszeredái plébánost jelölte.10 A húsvétot nagy készülettel és odaadással megünnepelték és készültek a pünkösdi búcsúra, amely rendszeresen felrázza a várost. Ami mindenkit megrendített, az is bekövetkezett, a trónörökös Ferencz Ferdinánd és felesége Hohenberg Zsófia tragikus halála. A szarajevói merénylet felpörgette az eseményeket. A tragikus 7 DHCsS, 77-85. 8 Szigethy Gyula 1865. május 22-én született. Papszentelése 1888. július 12-én volt. Lelkipásztori szolgálatáról nem sokat tudunk. 1893-ban Bereckben káplán, majd Marosillyén lelkipásztor. 1902-ben Török Ferenc plébánost váltotta fel és 1910-ig Csíkszereda plébánosa. Ezt követően Parajdon és Aranyosbányán plébános. Szárhegyen hunyt el 1919. február 15-én. Ld.: FerencZI 2009, 419. 9 Gyűjtőkönyv, 1-3. 10 Az egyházmegyei zsinat kiküldöttjei, IN CsL 20 (1913.05.14.) 3. 132
