Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Művészettörténet - Szabó András: A csíkszeredai képzőművészeti élet kezdetei
SZABÓ ANDRÁS Hatalmas egyszerűségében, zártságában szobrot emel az emberi méltóságnak. Profetikus művészet ez, akárcsak a Mattis-Teutsch Jánosé. Nem kevésbé döbbenetesek Szolnay Sándornak, Nagy Imrének és Ziffer Sándornak a húszas évekből származó, a tektonikus jellegű tájképei J...]”75 76 Néhány száz éve, ha nem is hivatalos státussal, Erdély fővárosa Kolozsvár. Az ott leírt szó vezérfogalom volt a vidék számára. Ott jelent meg többek között a Pásztortűz folyóirat is, amely főleg az irodalmi életnek, de alkalmankénti rövid ismeretterjesztő írásaiban irányt próbált szabni az általános közgondolkodásmódnak és a közízlésnek is. Ilyen közlemény Tereh Gézának - biedermeier ízű passzusokat is tartalmazó -, A műalkotás és művészet lélektanához címet viselő, kispolgári szemléletű tanulmánya is, amelyben a művészi szép esztétikai fogalmát igyekszik meghatározni. Természetesen, ez az olvasóknak, mintsem a szakmának szóló írás - amely véleményem szerint megjelenése pillanatában aktualitását is vesztette -, mert az utókor bizonysága szerint, az alkotás öntörvényű folyamatában egészen más elvek és erők uralkodtak a korabeli műértékelésben és műfogyasztásban egyaránt. Mivel csíkiak is olvasták, a tanulmány hangulatának jelzésére álljon itt annak egy rövid részlete: „A képzelet az, amely széppé hazudja a világot s minél érzőbb, termékenyebb, alkotóerősebb a fantázia, annál több szépet lát a világban. [...] Ezt a szépet a művészetben közölni kell tudni velünk. A közlésnek számtalan, nagyon is divergens útja van, amelyektől lényegesen függ a művészet intenzitása. A primitív lélek részletességet kíván. A népnek egy hű fotográfia többet ér, mint egy Lenbach féle portré a maga elnagyolt kezeivel. A kifinomultabb műbarátnak pedig már csak az a kép szép, amely, mint a színkopás zene, nem részletez, [...]”.7b Ám, korszakoktól függetlenül, mindenféle eligazítás ellenére, a művészet közértése mindig is problematikus volt. A műértés, akár komolyan vagy ironikusan, akár tudományosan vagy laikusán, akár pedig érzelmesen vagy cinikusan foglalkoztak vele, pontosan olyan sokfélén változatos, akár a műalkotások jellege és módja, Márton Árpád kedvenc jelzőjével: „a hogyanja”. Ezért a laikus műértés példázására Móra Ferenctől, a művészi egymásértésre dr. Nagy Andrástól a műértelmezésre Szilárd Leótól, helyszín és korértés jelzésére pedig Részegh Viktortól agrármérnöklapszerkesztőtől vettem kölcsön egy-egy gondolatot. Móra szerint: „Amelyik szent olyan sovány, mintha éhséggel kínozták volna vértanúhalálra, az még az ántivilágból való. Amelyik Magdolna kövérkés, és nem nagyon van fölruházkodva a bűnbánatra, az reneszánsz. Amelyik még dundibb, és még kevesebb bűnbánatot tanúsít, az barokk. Amelyikről nem lehet tudni, hogy fiú-e, vagy lány, noha ruha is van rajta, az modern, a szép békacombú figurák pedig a jövendő művészetét képviselik. ”77 Amióta megismerkedtem e finom iróniát alkalmazó kategorizálással, azóta figyelem metsző igazságának bekövetkeztét a kiállítás-megnyitókon; érezhető, élő valóság, ahogyan a közönség beindul és követi művészét a magasságok felé. Miért? - kérdezhetjük. Mert a modern művészet társasági kellemmé vergődött fel.78 A műértés nemcsak a laikusok esetében lehet érthetetlenül sarkalatos. Művész-művész között is létezik az egymásértés vagy annak ellentéte, illetőleg az ironikus félremagyarázó elutasítás: „Talán nem érdektelen - írja dr. Nagy András, T. Nagy Imre unokája az alábbi kis eset, melyet Daday Gerő festőművész közlése szerint szóról-szóra ismertetek, mint jellemzőt a két, modorban annyira különböző, majdnem szomszédos kortárs székely festő, Márton Ferenc és Nagy István egymásról és művészetükről vallott véleménye. 1917-ben mindkét művész a brassói 24-es honvédeknél szolgált, és többekkel közös műteremben festettek. »Márton Feri gyönyörű, akadémikus tudását csillogtatta a modell őszülő szakállszőrein. Nagy István erőteljes vonalakat hózott oda is, ahol én olyat a legjobb akarattal sem 75Kiss,Loew 1971. 76 Tereh 1928. 77 Móra 1983, 325. 78 Wolfe 1984,11. 284
