Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Süli Attila: Csíkszék 1848–1849-es történelmének kiadatlan forrásai
Ellenvetésül azt szokták mondani, nincs mivel felfegyverkeztetni a székelyt s fegyver nélkül nem akar a székely menni, az elsőre csak azt feleltem, hogy van láncsa, kasza etc. míg egyéb lesz jó az, osztán nem is kellene a székelyt Erdélybe közel földjéhez katonáskodtatni, hanem kivinni Windischgrätz40 ellen, katonai törvényszék alá állítani, így lehetne a székelyből valóságos jó katona, de nem rabló csoport, így csináltak az osztrákok is vele a francia háborúkor, a másik ágára t.i., hogy nem lehet a székelyt kivinni, csak annyit írhatok: hogy valahányszor e kérdést tettem, „mért nem mennek atyafiak hazájokat megmenteni”? Mindannyiszor az lön a felelet: „ mi megyünk, készen vagyunk csak parancsolják” ezt a „parancsolják” szót annyira bevette a nép, az örökösön parancsoló schwarzgelb systematical41 eljárás által, hogy most még arra is, hogy hazáját megmentse parancsolat kell. Parancsolni, tehát itt szükség éspedig rögtön és szigorúan, és akkor fog menni mindenki, kit a parancsnok kivinni akar, igaz, hogy e modor az eddigi lelkesedést eléidézni akaró proclamationis systematól különbözik42, de ily modor kell a székelynek, ilyhez van szoktatva a schwarzgelb43 uralkodás által már több generatiokon keresztül, s ezt már természeté kövesedett szokása meg is várja; különben, ha tömegestől ki is mennek csak rabolnak, egy-két várost feldúlnak, s zsákmányaikkal hazatérnek, s ekkor az őket tettekre lelkesítőknek, utjokban feltartóztatóknak azt felelik: „eleget voltunk már mi táborba, most már menjen más is”. Mindaddig, míg a székely atyafiakkal táborba kiszállva katonai regula szerént, de szigorúan, p.o., mit a schwarzgelb tett, hogy a frank háborúba44 ágyúkat szegeztetett hátul, hogy haza ne szökjenek - nem bánunk, addig csak rabló csoport marad az s osztán e szülöttje földjét a szenvedélyességig szerető nép honvágy betegségbe esve, rögtön haza indul. Én csak úgy remélek sikert a székely különben nagy erőből, ha távolabb szülötte földjétől, az ő kebelekből választandó hadbírák alatt, szigorú hadi törvények által ítéltetnek el. Legyen méltóságod meggyőződve, hogy én semmi erőltetett modornak barátja nem voltam, nem is vagyok, de ha azon nagy remények, melyet a honvédelem tárgyába a székelységbe helyeztettünk, verificálva45 látni kívánjuk, akkor nézetem szerint csak is ez az egy mód van, s több nincs, a többi csak paleativ46 s e sürgetős honvédelem esetében már késő. Ami a honvéd vadász zászlóalj toborzását illeti, az itt gyengén halad, nagyobb része azért, mert a fentebb írtakból világos, hogy csak is az itthon maradt nemzetőrségből választhatok vadászokat, mely nemzetőrség, ha nem is kevés számú, de mind úgynevezett kiszolgált és családos férfiak, kik inkább szeretik hazájokat az ifjúk által őriztetni s itthon maradni, mint önmagok és comoditások47 feláldozásával a hazának áldozni, de másfelől sokan nem akarják; tán nem is tudják, ezen vadász zászlóalj működése elrendeltetését felfogni; p. o., többen azt gondolják, hogy ez valami vadász csapat, hova minden fiatal jól organizált fickó bevehető, nem tudják méltóságodnak azon magas nézetét, melyet velem közleni többször méltóztatott, hogy nem önkéntes csapatról van szó, hanem valóságos vadász kimívelt testületről, mint amilyet méltóságod már egyszer magyar honban alakított is volt48; hiában mondom, hiában magyarázom; az afféle hat hónapos sem theoreticus49, ___________CSÍKSZÉK 1848-1849-ES TÖRTÉNELMÉNEK KIADATLAN FORRÁSAI 40 Alfred Windisch-Grätz herceg, tábornagy (1787-1862) 1848 októberétől 1849 áprilisáig, az itáliai csapatok kivételével, minden császári hadsereg főparancsnoka. 41 Császári-királyi hadvezetés módszere. 42 A magyar kormányzat által vallott elvektől. 43 A német feketesárga szó császári hadvezetésre utal. 44 A francia forradalmi és a napóleoni háborúkban. 45 Valóra válva. 46 Csillapító. 47 Kényelmüket. 48 Szentpály itt feltehetőleg a Csány támogatásával létrejött pozsonyi vadászalakulatra gondol. (HERMANN 1998, II. k., 87-88. Csány felhívása, Pozsony, 1848. december 10.) 49 Elméleti. 223
