Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Szemle - Róth András Lajos: Mindennapi recens példákból és hiteles relatiókból
MINDENNAPI RECENS PÉLDÁKBÓL ÉS HITELES RELA TIÓKBÓL... A lakosság származáshelyére (eredetére), a letelepedés idejére és a falu keletkezésére, a lakosság etnikai hovatartozására, a település nevének magyarázatára, történelmi és demográfiai ismeretekre adott válaszok alapján domborodik ki az ezek közti megkerülhetetlen összefüggés, illetve a kétfajta településcsoport (a középkori [magyar] és az új [román] települések) egymástól elütő jellege, amely visszautal ezen székperemi települések időbeni, nemzetiségszerkezeti, családnevekben is mérhető alakulására is. Itt fontos, hogy a hitelesség kedvéért a vallomások szövegét románul is olvashatjuk, amennyiben a vallomást ezen a nyelven tették. Időben nagyot ugorva jutunk a tanulmánykötet utolsó tömbjéhez, amely az 1956-os forradalom székelyföldi megítéléséhez kötődnek. Az első tanulmány az 1956 a Magyar Autonóm Tartományban címet viseli. Az egykori politikai rendőrség, a pártszervek levéltári anyagaiban, kortársak visszaemlékezéseiben és a korabeli sajtóban feltüntetettek és szóbeli közlések alapján idézi fel azt a szociális és kulturális, a politikait is elősegítő nyitást, amely befogadó késszé tette az erdélyi lakosokat a magyarországi eseményekre. A diákság, a civilszervezetek, szerveződések, az egyének aktivitása vagy éppen passzivitása ürügyén megindított megtorló intézkedéseket mutatja be a megfélemlítő preventív retorziótól a nagygyűlések, hálanyilatkozatok elfogadtatásáig, funkcióból, iskolából való eltávolításig terjedően. A Román Munkás Párt által elvárt, az egyénileg még vállalható vagy (túl)vállalt, vagy felsőbb pártfunkcionáriustól [Fazekas János] kicsikart, a szocializmushoz lojálisán egységes és „lelkiismeretűinek parancsszava” között gyengén ingadozó, a magyarországi forradalmat elítélő és a marosvásárhelyi értelmiséget bőven idéző állásfoglalás kialakulásáról szól az „’56 és a marosvásárhelyi írók” című írás. Érdeme, a benne résztvevők akkori és későbbi - lapalji jegyzetekben tisztázott - önmaguk szerepének nyílt feltárása. Talán nagyobb odafigyelést kívánt volna szerzőnk, akár az olvasószerkesztők részéről, ezen utóbbi két azonos jellegű írás mondatainak összehangolása. Mi meg elgondolkodhatunk, azon, hogy „a forradalmat követő években végrehajtott megtorlások során - hogy-hogy - egyetlen marosvásárhelyi író sem lett megtorló politikai per áldozata”... ?! Annál több egyházi ember esett áldozatául koncepciós perek, a vallás- és egyházellenes rendszer megtorló akcióinak. Ezek lajstromát találjuk az Egyházi személyek elleni megtorló perek a Magyar Autonóm Tartományban az 1956-os magyar forradalom után című írásban. Mai generációk csak úgy kapkodhatják fejüket a sok kitalált vád kapcsán, melyek tárháza majdnem átláthatatlan („izgatás”, „uszítás”,„bujtogatás”, rendszer „gyalázás”, párt és állami vezetők „szidalmazása”, Szovjetunió „becsmérlése”, rendszerváltás várása vagy megjósolása, rendszerellenes tevékenység, az angolamerikai-, illetve a nyugatnémet csapatok felszabadító háborújának várása, lelkészek erkölcstelensége, antiszociális cselekedete, kiskorúak meggyalázása, misebor törvénytelen árusítása, tiltott iratok birtoklása, terjesztése vagy sokszorosítása, fegyvertartás, tiltott vallásgyakorlás stb). Több mint 60 egyénenként, vagy csoportosan elítélt egyházi személy periratába, illetve elítélésének indoklásába, a rájuk kirótt büntetésekbe tekinthetünk bele a téma tárgyalása során. Ezen túl, a különböző vallási közösségeket ért további megtorlások rendszere (lejárató kampányok, kirakatperek) és ideológiai háttere kerül a szerző, illetve az olvasó látókörébe. Végül a kötetet a Gyergyóban lezajlott korabeli események bemutatása zárja. (Megtorlások Gyergyóban az 1956-os magyar forradalom után) Ebben, a feltételezésektől a konkrét cselekedetek bemutatásáig történő elemzés során az 1956. november ^rés J965 decembere közti, „rendszer- ellenes tevékenység” miatt bíróság elé állított, különbözo^áfWdálmi kategóriából kikerülő 113 személy, illetve csoportosulás (Erdélyi Ifjúság, Erszényt Antal, Libiczei, Török, Kimpián, Gyergyóújfalu, Tekerőpatak) és a terrorizált, megfélemlített, de bíróság elé nem állított több ezer ember sorsáról kapunk értékelnttő inforlnációt. A kissé furcsa című kötetet az^eszi a csemegézők számára kedvessé, hogy szövegközi és lapalji jegyzetekben az eredeti leveh^ti szofegek is megelevenednek, közelebb hozva a kort, a mentalitást, az ízes nyelvet, gyakran nevesítve** korabeli közélet szereplőit. Mm. 461
