Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)

Történelem - Pál-Antal Sándor: A székelyföldi kézműipar-történet historiográfiája

PÁL-ANTAL SÁNDOR

A két világháború között az ipartörténeti kutatás megtorpant. Alig látott napvilágot egy pár szakírás. A megtorpanás okát az államhatalmi és politikai változásokban kereshetjük. Ebben az időben a történelmi jellegű kutatások más, politikai indíttatású, főként politika-történeti prioritásokat kellett kiszolgáljanak. Ennek a korszaknak a legfontosabb ipartörténeti vonatkozású megvalósítása Veress Endrének az erdélyi céhek életéről 1929-ben kiadott műve, amelynek székelyföldi vonatkozásai is vannak. Konkrét céhtörténetre vonatkozó munkák Rájk Józsefnek a székelyudvarhelyi kőmúvescéh megalakulásáról szóló 1930-ban megjelent írása, valamint Fodor Istvánnak a marosvásárhelyi céhek világáról készült monográfiái jellegű gyűjteménye, 1938-ból. Ez utóbbi inkább újságírói stílusban megfogalmazott érdekességeket bemutató cikksorozatokból áll, és kevésbé tudományos értékű. Ipartársulati vonatkozású a Csíkszeredái ipartestületet ismertető kiadvány 1934-ből.10

Az 1945-1989 közötti időszak elején céh-, illetve kézműipar történeti írások nem jelentek meg. 1945-1952 között csak egy pár néprajzi vonatkozású újságcikk látott napvilágot. Az 1945 utáni korszakban végzett céhtörténeti kutatások első nyomatást megért eredménye Ştefan Pascu az 1954-ben román nyelven kiadott Az erdélyi kézművesség története a 16. századig című átfogó szintézise.11 Pascu a bevezetőben összegzi a kérdéssel foglalkozó addigi írásokat, nagyobb figyelmet szentel ezek között Szádeczky Lajos 1913-ban kiadott kétkötetes úttörő munkájának, felsorolva annak hiányosságait, nacionalistának bélyegezve a szerzőt. Székelyföldre vonatkozóan röviden foglalkozik a marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és Csíkszeredái 1600 előtti céhekkel. Ez utóbbival kapcsolatosan kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy Csíkszeredában 1648 előtt céhek nem működtek, az után is csupán egy, a rövid életű csizmadiacéh. Két évvel később, 1956-ban látott napvilágot Fodor Lászlónak a székelyudvarhelyi céhek felbomlásáról írt ugyancsak román nyelvű tanulmánya.12

Az 1960-as évek áttörést jelentettek a kézműipartörténet-kutatásban, akkor, amikor az ötvenes években létrehozott új közgyűjteményi intézmények kapui megnyíltak a jelentős számban színre lépő képzett fiatal szakemberek előtt. Ugyanis, ekkor kezdtek bekapcsolódni a kutatásba az egyetemek padjait frissen elhagyó ifjú történészek. Azok, akik a múzeumok, levéltárak, könyvtárak és kutatóintézetek munkatársai lettek. Jelenlétük rövidesen érezteti is hatását az ipartörténeti és ezen belül a kézműipar-történeti kutatások terén. Itt ugyanis viszonylag könnyebben lehetett színre lépni és érvényesülni politikai elkötelezettség nélkül is, mivel az ipartörténeti kérdések előtt nem álltak olyan politikai, szemléleti, többségi tekintély-kényszer szülte akadályok, mint történet- írásunk előtt általában. Legalább is egy ideig, az 1970-es évek közepéig. Ebben az időszakban, székelyföldi vonatkozásban Cserey Zoltán kézdivásárhelyi szűcscéh múltjával, Incze László a kézdi- vásárhelyi múzeumban őrzött céhpecsétekkel és pecséttáblákkal, Fodor László a székelyudvarhelyi céhek bomlásával, Bónis Johanna a marosvásárhelyi szántócéhhel és Zrinyi Endre a marosvásárhelyi fazekasokkal foglalkozott.13 Ezután már a gazdaságtörténeti vonatkozású írásokra is mind inkább kiterjedt a párt-állam román nacionalista szemlélete, ami a fellendült kutatás hanyatlásához vezetett.

Kovách Géza és Binder Pál 1981-ben, A céhes élet Erdélyben címen, egy céhes-irat válogatást közölt, ahol egy-egy székelyudvarhelyi és egy marosvásárhelyi céhszabályzat is megtalálható.14

Az 1989-es változás után a céh- és ipartörténeti kutatás új erőre kapott. A megjelent írásoknak több mint fele (66 tanulmány, illetve könyvfejezet) az 1990-2012 közötti időszakból való. A tényleges közlések száma bizonyosan ennél több, mivel nem volt lehetőségünk minden helyi jellegű kiadványhoz jutnunk, amelyek így kimaradtak a felmérésből. A tanulmányok, illetve az újságcikkek vonatkozásában ez bizonyosan így van. Ugyanis az időközben megsokasodott

10 Ld. uo. a 19., 24., 102. sz. alatti címeket.

11 Pascu 1954,379.

12 Fodor 1956,1., 125-138.

13 Ld. a mellékletben található könyvészet 4., 15-18., 26., 34-35. sz. alatti címeket.

14

Kovách, Binder 1981,319.

192