Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Szemle - Róth András Lajos: Mindennapi recens példákból és hiteles relatiókból
A tanulmány a 18. századi pestisek demográfiai hatásának tárgyalásával szoros átmenetet képez a Pestis a Székelyföldön 1718-1719-ben című dolgozatához, melyet régi egyéni visszaemlékezésekkel és hivatalos jelentésekkel indít és a székelyföldi lakosság közel 40%-os pusztulását veszi számba. A korabeli teljesen naiv és hatástalan védekezési módszerekről, a hatóságok által kezdeményezett és nehezen betartható karanténok és vesztegzárakról, a hatásában visszájára forduló erőszakos adminisztrációs és fiskális intézkedésekről, a több tízezernyi áldozatról olvashatunk székenkénti felsorolásban, miközben korabeli - akár rigmusokba szedett - beszámolók hozzák életközeibe a kor emberi megpróbáltatásait (szűkölködés, éhség, bujdosás, elvándorlás, kannibalizmus, erőszakos és erkölcstelen cselekedetek stb.) A részletekre kíváncsiaknak válogatott tematikus könyvészetet is nyújt a szerző. Magától értetődő, hogy a népességi adatok bemutatását a társadalmi viszonyok a Székelyföldön a 18. század elején tárgyalása követi, amely rögzíti azokat az alapvető székelyföldi változásokat (egy új nemesi hierarchia kialakulása, földesúr-jobbágy viszony módosulása), melyek az erre a térségre érvényes sajátos társadalmi berendezkedést a megváltozott gazdasági, politikai körülmények között az általános megyei rétegződéshez közelíti, továbbra is őrizni próbálva az egyre gyengülő, korábbról ismert sajátosságokat. így sorakoznak az 1614-1722-es (adó)összeírások tükrében és történetiségükben a fő- és birtokos nemesség, az armalisták, a szabad székelyek (gyalogrendűek vagy gyalog puskások), a szolgáló népesség, jobbágyok, zsellérek és alzsellérek, udvari szolgák, városlakók és kiváltságosok (privilegialisták), értelmiség (királybírók, adótárnokok, nótárius, törvényszéki ülnökök, dúló biztosok, ügyvédek, egyházi személyek, tanárok, kántor-tanítók), mentesek (exempti), sóvágók és őrök, nincstelenek, kóborlók (vagi) tekergők vagy vándorlók adatai. A kötet következő cikkeiben szerzőnk szűkítve kutatási területét, figyelmét egy-egy székre vagy annak városára összpontosítja. A Marosszék faluközösségei 1848 előtt című írásában a tízesekre épült önszervező faluközösség, vagy falusi „communitás” szerkezetét, annak módosulásait elemzi, számba véve a tizedes, tízesgyúlések, falugyűlés, falutörvények, a kisebb ügyek törvénykezési alapfórumát jelentő faluszéke alakulását. Ide tartozóan a választott szervek, mint a falusbíró feladatait, az esküdtek, a 18. században intézményesült jegyző hatáskörét, akárcsak a falu elöljáróinak az igazgatásban és az igazságszolgáltatásban vállalt és kifejtett szerepét. Nyomon követhetjük kiből lehetett vagy kellett legyen a közterheket behajtását is végrehajtó falusbíró és huncut összekacsintó mosollyal könyvelhetjük el, hogy milyen összefüggés állt fenn a bírság és áldomásozás között. Szerzőnk megismertet az esküdtek és a későbbi polgári korban hivatalosított körjegyzői tisztség, a jegyző megjelenésének körülményeivel, valamint az elöljáróság alkalmazottainak (mezőőrök vagy határpásztorok, szőlőpásztorok, éjjeliőrök) szerepével. Az írás végén található, 138 marosszéki település 1567-1831 közti népességi adatait tartalmazó táblázat jól egészíti ki az írást, egyúttal kiindulási alapot biztosítva a következő „vázlatihoz, melynek címe Etnikai megoszlás Marosszéken 1614-1848 között. Ebben a régebbi vagy jelenkori történetírásunk egyik sokat vitatott tárgyát, Székelyföld lakosságának nemzetiségi összetételét, annak alakulását ismerhetjük meg a katonai, adókivetési és egyházi összeírásokra támaszkodva. Szerzőnk megerősíti azt, amit szakembereink régóta megfogalmaztak, miszerint a lakosság összlétszámának alakulására vonatkozó adatok elemzése egy terjedelmesebb munkát igényel, a nemzetiségi megoszlást befolyásoló „betelepedési folyamat konkrét eseteinek a feltárása és elemzése egy továbbra is megoldásra váró feladat marad.” Ebben az írásban a marosszéki románok történetével foglalkozó I. Ranca-val vitatkozva világít rá a statisztikai adatok önkényes értelmezésének hibáira, veszélyeire, melyek magunk előtt görgethető hibás következtetések megfogalmazását eredményezhetik. Ebbe a csapdába sok demográfus beleesett már a történetírás(unk) folyamán. A tanulmányban a megértést segítő több táblázat és egy grafikon áll az olvasó rendelkezésére. ____________MINDENNAPI RECENS PÉLDÁKBÓL ES HITELES RELA TIOKBOL... 459
