Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Szőcsné Gazda Enikő: Egy népművészeti felmérés tanulságai. Az 1930–60 közti csíkmenasági kutatóutak
SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ megjelenő cikkek e Gyöngyösbokrétás szereplés hatásának köszönhetők: Kolossá Tibor a Gyöngyösbokréta hivatalos lapjában, A Hagyomány Szavában közzétette a menasági betlehemes játék teljes szövegét és énekének kottáját,83 és 1944-ben ugyanezen lapban a Gyöngyösbokréta mozgalom egyik fontos hitelesítő kutatója, Gönyey Sándor menasági viseletfotóval is illusztrálta cikkét.84 A hatalmas csíkmenasági gyűjtés sorsát megpecsételte a világháború, az Intézet felszámolása után a felmérés gazdag anyagának hollétéről senki nem tudott.85 A hatvanas években a felmérés egyik Erdélyben élő tagja, Kovács Dénes - a Csíki Múzeum akkori igazgatója - pótolni próbálta a negyvenes évekbeli felmérés hiányosságait. A Fiság-mente ház- és kaputípusait fotózta végig, fotóival jelentősen megalapozva és fejlesztve a Múzeum fototékáját. Sajnos nincs tudomásunk arról, hogy a fényképekhez társult-e leírás is, mivel Kovács Dénes váratlan halála, valamint családjának Magyarországra telepedése miatt a feljegyzései sorsa ismeretlen. Összegzés Az 1930-as és 40-es évek csíkmenasági felmérései Erdély legjelentősebb népművészeti felmérései közé tartoznak, amelyeknek eredményei a kutatott vidéken csaknem ismeretlenek. Bár a felmérések anyagából két kisebb könyv és néhány újságcikk, tanulmány jelent meg, ezek nagyrésze Csíktól távol látott napvilágot, szűk példányszámban, így annak információi napjainkig sem váltak ismertté Menaságon és környékén, de a tágabb Erdély néprajzosai előtt sem. A menasági gyűjtések gazdag rajz- és fotógyújteménye, kéziratai ma elsősorban a budapesti Etnológiai Adattárban, kisebb mértékben a Székely Nemzeti Múzeum Irattárában találhatók. A menasági népművészeti mélyfúrás tanulmányainak, rajzainak, fotóinak kiadása - vagy digitalizálása és ezáltal elérhetővé tétele - szükségszerű lenne. Megjelentetésüket viszont jelentősen késlelteti az, hogy a nagy mennyiségű tanulmány, jelentés, levelezés több változatban, kéz- és gépírásban, a sokszáz rajz vázlatban, igénytelenebb- és igényesebb kivitelben várja azt a kutatót, aki időt és fáradságot nem kímélve, csoportosítja éa összehasonlítja, rendszerezi azokat. A hányatott sorsú felmérés értékét növeli, hogy Erdély híres képzőművészei végezték azt, így léptékarányos, sok esetben színes rajzai a kor technikai színvonalához képest pontos vizuális információkat nyújtanak a tárgyakról. A rajzokhoz társuló, egyenlőtlen minőségű tanulmányok forráskritikai olvasata ugyanakkor elengedhetetlen. A néprajzosi alapismeretekkel nem rendelkező kutatók az adatgyűjtést sokszor nem tudták szakszerű értelmezési keretek közé emelni, így elemzéseik helyenként vitathatók. A felmérések egyenetlenségei ellenére, a csíkmenasági felmérések Erdély tárgykultúrájának olyan keresztmetszetét nyújtják, amelyek csaknem egyedülálló elemzési kereteket teremtenek a 21. század muzeológusai számára. MELLÉKLETEK Újvári Béla: Jelentés terv. 1941 A négy hetes nyári munkatábor céljául két, még néprajzi szempontból feltáratlan erdélyi falu népművészeti alkotásainak feltárását, a talált anyag rendezését és feldolgozását tűzte ki. A munkatábor tagjait Nagy Béla rajztanár a Képzőművészeti Főiskola erdélyi rajztanár és festőművész növendékei közül választotta ki. A csoport tagjai együtt készültek nyáron át a munkatáborra. A munkatábor vezetésével a Táj- és Népkutató Intézet igazgatója dr Kádár László egyetemi magántanár - a csoport kérésére - dr. Újvári Bélát bízta meg. A csoport julius közepén alakult meg véglegesen. Tagjai: dr. Újvári Béla - a csoport vezetője, Nagy Béla - a csoport helyettes vezetője és gazdasági ügyeinek intézője, Balaskó 83 Kolossá 1943. 84 Gönyey 1944. 85 Kerékgyártó 1999, 8. 410
