Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Szőcsné Gazda Enikő: Egy népművészeti felmérés tanulságai. Az 1930–60 közti csíkmenasági kutatóutak
EGY NÉPMŰVÉSZETI FELMÉRÉS TANULSÁGAI. AZ 1930-60 KÖZTI... Eredetüket tekintve azonban nem menaságiak. Gazdagabb községből kerültek ide. Csak az ezekről szőtt 60-30 éves szőnyegek és falravalók tekinthetők helybeli munkának. Ha azt a 200 éves szőnyeget szembeállítom azzal a festékessel, melyet 1939-ben szőtt Biró Józsefné Újfaluban, nagy ür tátong a kettő között. 200 év és még nagyobb a lélekben. A csinositási, szépitési kedv megvan, de az erős lélek a kivitelre hiányzik. Selyemcukor színekkel, virágkoszorut próbál leszőni valami bolti abroszról és természetesen nem sikerül. Tetszetős akar lenni, de siet, rohan és üres lesz. E közé a két festékes közé iktattam be a többit időrendben. Egy csodálatos sor alakult ki. Ebben a sorban a fejlődés az idővel fordított arányban van. ’*6- összegezte egy rövidebb ismertetőjében a kutató. Balaskó Nándor fafaragásról szóló, igényesebb beszámolóját úgyszintén publikálta Újváriné, viszont kimaradt a kötetből egy kisebb tanulmánya, amely viszont fontos adatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miképpen befolyásolta egy ember alkotó hajlama a falu fafaragását. Úgy vélem, Balaskó ezen megfigyelései nagyon fontosak, mivel a népművészetben megnyilvánuló egyéniségvizsgálatok felé mutatnak: „Rendesen gyermekkorukban, juh vagy szarvasmarha őrzésekor faragják meg. A használatos neve írott pálca, anyaga mogyorófa. Díszítő elemei apáról fiúra szállnak, vagy egyik pásztorról a másikra, s az összegyűjtött anyagom átnézésének leszűrt eredményeként állíthatom, hogy a jelenkorig majdnem kizárólag mértani elemekből tevődött össze. Természetből vett motívumot legfeljebb csak a botra vésett neveik kezdő és bezáró díszeként használtak. De ezek a végletekig való lestilizálásukban a gazdag mértani díszítés mellett nagyon szegényesnek hatnak. A jelenben nagy változáson megy keresztül, amennyiben egy pottyandi bácslegény (Pottyand Menaság egyik tízese, Bács a. m. fejő juhpásztor) faragása irányitó szerepet visz ezen a téren. Saját bevallása szerint bármilyen díszítést meglátva, megjegyez magának s kint a havason, az esztenán botra farag. így kerülnek az írott pálcákra pl. brokát díszek, melyeket a régi csempékről ismert meg, vagy idegen megyei eredetű tulipános és más virág-motivum anyag. Ezeket az ősi mértani elemekkel komponálja össze. Általánosan szokásos, hogy a pálca gömbje alatti, mintegy arasznyi részt nyolcszögletűre faragják, s azt rovátkolják ki mértani díszítő elemekkel. O is meghagyja ezt igy, de az alábbi hengeres részét a botnak természetből vett virág, bokályból kinövő virág, vagy leveles ág, vagy idegen eredetű díszítő elemmel igen finoman, gazdagon s művészien díszíti. Hatása oly nagy, hogy a többi pásztor az őpálcáit másolja. Faragott pálcái azért is jelentősek, mert a menasági fafaragásban itt találkoztam először kifejezetten emberi alaknak, emberi jelenetnek az ábrázolására irányuló törekvéssel. ” Bár Balaskó részletesen nem foglalkozott a faragott nagykapukkal, kisebb tanulmányaiból kitetszik, hogy tudatában volt annak, hogy ezek a székely faragóművészet csúcsai, amelyekre fokozottan figyelni kellene. Az előbb idézett tanulmányában is például megemlíti ezeket: „A faragó székely ember népművészeti készsége és tudása a kapufaragáson csúcsosodik ki. Ami művészetet örökölt s gyermekkorától kezdve fejlesztett, az itt maradandó alakban, monumentális keretben látható. Menaságon a legrégibb „nagy kötött kapu” 1756-ból való, teljesen faszeggel van építve. Díszítése egyszerű, nagyvonalú. Cikk-cakkos bevágása ugyanaz, mint a csiksomlyói rendházban levő, még a régi rendházból maradt oszloptöredékek díszítése. Időrendben a második legrégibb kapu teljesen elüt nemcsak ettől, de a többi menasági kaputól is. 1831-ből való és szőlőindával díszített.66 67 Egységesen felépített disz: kétoldalt a sasfán alulról felfelé haladó inda szőlőfürtökkel, melyek felfelé haladva, szivalakuvá változnak, s helyüket fenn tulipán és rózsa foglalja el. Idevaló székely gondolkodáson átszűrt idegen hatás (festve is volt). A többi kötött kapu 1834, 1853, 1861, s újabb keletűek.68 A régieken latin felírás hirdeti készíttetőjének nevét és készítési idejét. Általános díszük a svasztika, vagy ahogy Menaságon mondják, a rózsa. Közülök kevés a galambdúcot. Rostélyaik majdnem mind tulipánban vagy félholdban végződnek. Ezek a kaputipusok inkább komor egyszerűségűkben hatnak. A szomszéd községben, Szent-Györgyön, 66 EA 8111, 16-17. 67 Nyilvánvalóan elírt dátum, leírása jelzi, hogy az 1813-as Incze kapuról beszél. 68 A lista nem teljes, mivel ebben az időben még kellett állnia az 1820-as évekbeli Adorján ház kapujának is, és a 20. század végét is megérte egy 1840-es évekbeli kapu is. 407
