Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
SALLÓ SZILÁRD mulatság, ugyanis gyakran a dramatikus játékok záró részében is az aktív résztvevők zártkörű mulatságot, közös vacsorát szerveztek.65 A vizsgált szokás látványos, vizuális kóddal nem rendelkezik, ezzel szemben számos tárgyi elem jelenik meg az esemény során. A tárgyi elemek a reprezentációt szolgáló tárgyak körébe sorolhatók, ezek nem túl látványosak, de hozzájárulnak egy-egy személy szerepének kihangsúlyozásához. Ilyen tárgyi elem például az eseményben részt vevő pásztor faragott botja vagy a bács által használt juhokat nyilvántartó füzet. Mindkettő egy-egy személy státusának kiemelésére szolgál. Mindezek mellett a juhok fülein található számjegyeknek is jelentésük van, a beazonosításban van szerepük. Hogyha a szokásban részt vevő személyek viseletét vesszük szemügyre, az állapítható meg, hogy rendszerint a későőszi időjárásnak megfelelően öltöznek. Maga a viselet gazdasági tevékenységhez kapcsolódva a hétköznapi öltözet részét képezi. A kinezikus kódok közül a gesztusok a juhászaiban és azon belül a juhelhányás szokásában is megjelennek. A helyszínre érkező gazdák között a kommunikáció vezérfonala az esemény, vagyis a juhok elhányása köré szerveződik. Ebben, mint ahogy majdnem minden kommunikációs aktuson belül is, helyet kapnak a különböző gesztusok, kézmozdulatok, tekintetek formájában. Ritualizált kinezikus cselekvés a juhelhányáson belül nem jelenik meg. Nem így van ez a juhok tavaszi kihajtása idején, ugyanis Csíkmadarason láncon átlépve hajtják ki téli szálláshelyükről a juhokat, ezzel biztosítva azt, hogy azok ősszel szerencsésen hazatérhessenek a legelőről. Egy másik ehhez kapcsoló elem a füstölés, amely elsősorban a Szent György-napján gyakorolt, állatok kihajtásával kapcsolatos mágikus cselekvésekben fordult elő. Az állattartók hiedelmei alapján az állatokat a nyári hónapok alatt nem érhette semmiféle kár, nem pusztíthatta azokat sem betegség, sem vadállat.66 Ugyanilyen hiedelmen alapuló cselekvés a Karácsony és Szilveszter közötti időszakban a juhnyíró olló összekötése, amellyel azt idézi elő a rituális cselekvést végrehajtó személy, hogy juhai a következő évben, a legelőn ne essenek farkas áldozatául. A juhelhányás szokását vizsgálva, a szokásrendszer kódjait tartottam szem előtt. Ezek közül a szokásban részt vevő személyekre, az általuk mondott szöveges megnyilatkozásokra, a szokásesemény kinezikus és tárgyi kódjaira, valamint a szokás tér- és időhasználatára terjedt ki a figyelmem. Mindezen elemek együttesen alakítják a vizsgált eseményt. Téli takarmányozás Az őszöltetést követően a számbaadott juhok visszakerültek tulajdonosaikhoz, így egészen a következő év tavaszi kihajtásáig a gazdák feladata volt azoknak takarmányozása. A nyáron betakarított száraztakarmány a nagyállatok (szarvasmarha, ló) mellett, a juhok eleségéül is szolgál. Téli időben a gazdák a fejőjuhok takarmányozására külön figyelmet fordítanak, mivel ekkor születnek a bárányok. Ebben az időszakban az anyajuhoknak megfelelő ellátásban kell részesülniük, hogy táplálékkal tudják ellátni az újszülött bárányokat. A birkák téli tartása szerint különültek el a szilaj, félszilaj és istállós tartásmódok.67 Palóc területen az első hó leesése után rövid ideig karámban tartották a nyájat, és erdei tisztásokról, parlagokról gyűjtött takarmánnyal látták el azokat.68 A közös nyájak juhai a széthányást követően visszakerültek gazdáikhoz, akik kertjeikben, illetve a kaszálók övezetében kialakított szállásaikon takarmányozva tartották azokat.69 Az első hó leesésével a juhok ismét gazdáik gondviselésre szorultak, akiknek azonban gondot jelentett a 65 Pozsony 2006,74. 66 UjVÁRY 1980, 14. 67 Paládi-Kovács 2010, 116. 68 Uo., 118. 69 Szabadfalvi 2001,746. 392
