Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)

Régészet - Botár István: Középkori udvarházak Csíkban. I. Kutatási helyzetkép

BOTÁR ISTVÁN

TV7 1 w (

1 2 3

19. kép: Kotormány - belterület, 14. századi kályhaszemek és kancsók a kemence sütőfelületeiből

A fazekak és kancsók már piacra termelő fazekas termékei, fent említett keresztúri társaikat szászföldi eredetűnek tartják. Ez esetben a kotormányi darabok egyértelmű bizonyítékai lennének, hogy a korabeli kereskedelem a félreeső településeket is elérte, termékeikre ott is igény mutatkozott. Ez a kép azonban megtévesztő. A legújabb csíki leletek (pl. Martonfalva, Csíkszentlélek), illetve szórványleletek (Csíkszentsimon) alapján, valamint a szóba jöhető nagy központok távolsága (80-100 km) miatt egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a 14. században már helyi előállítást kell feltételezni. Azt gondoljuk tehát, hogy csak kutatástörténeti okai vannak annak, hogy a kotormányi anyag közölt párhuzamai eddig távoli mezővárosok, várak, illetve kúriák környezetéből kerültek ki.

Mindettől függetlenül a kályhaszemek helyi viszonyok között korainak számító fűtőberendezésre, szemeskályha létére utalnak, ami önmagában is rangosabb lakóépületet feltételez, 13. századi előzményekkel (kard, mellkereszt). Egy szórványként előkerült 14. századi csillagtarajos sarkantyú szintén azt jelzi, hogy a telken lóval szolgáló, hadakozó ember/család hajléka lappang, ami talán az éppen általunk rögzített erősen lepusztult háromosztatú felszíni épülettel azonosítható. Az írott adatok hiánya, hallgatása ellenére azt gyanítjuk tehát, hogy a Kasza-féle telken, vagy közvetlen közelében a helyi elithez tartozó család lakóhelye van. A család kotormányi gyökerei a 13. századig visszanyúlnak. Erre nem csak a közeli telepnyomok, de a „rangos” társadalmi helyzetre, anyagi kultúrára valló ereklyetartó mellkereszt és kard is utal. A család életében 103 104

103 RÁCZ 2006.

104 Marcu-IsTRATE 2004, 58; KÉMENES 2005, 36-38.

36