Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
A GYŰJTÖGETÉSTŐL A NEMESÍTÉSIG. NÉPI GYÜMÖLCSKULTÚRA ... A gyümölcstermesztésre és nemesítésére tett első kísérletek (a kezdetektől a 19. század közepéig) A csíki, gyergyói, gyimesi és kászoni gyümölcstermesztés történetének első, kezdeti korszaka nagyjából a 19. század közepéig húzódik. E több évszázados idő alatt a régió településeinek életében nem jelent meg gazdasági feladatként és lehetőségként a gyümölcs termesztése, amely többek között annak is köszönhető, hogy az emberek tudatában sokáig erősen élt a hagyományos, extenzív szántóföldi termelés eszménye, a különböző gyümölcsneműek termesztésével, nemesítésével kapcsolatos első helyi próbálkozásokat pedig sokan lenézően, lekicsinylőén fogadták. A gyümölcsészet legtöbb helyen sokáig abban merült ki, hogy a határban található magashegyi kaszálók és legelők vadgyümölcs-hagyásfáit a gazda évente felkereste s gyümölcsét lefoglalta. Csíkban például a Hargita hegység lábánál elterülő falvak határában ha valaki olyan vadalma- vagy vadkörtefát talált, amelynek bő termése volt, de a gyümölcs még nem érett be, akkor a fa törzsét vékonyabb ággal, szalma- vagy szénakötéllel körülkötötte, a fa tövéhez kőhalmocskát rakott s e jelek azt fejezték ki, hogy a fa termését lefoglalta már valaki, ahhoz más nem - esetleg csak idegen utas vagy a pásztor - nyúlhat. A termés ilyen módon való birtokbavétele csak a gyümölcs leszedéséig tartott, azután a fát bárki kivághatta vagy következő évben a gyümölcsét hasonló módon lefoglalhatta.80 A 17. századtól dokumentálható írott forrásokkal (bár feltehetően jóval korábban beindult) az a folyamat, amikor a Csík vármegye területén élő gazdák a vadon termő gyümölcsféléknek a háztáji kertekben való meghonosításával kezdtek kísérletezni. A csíkkozmási Béldi udvarház 1688-as leltárában például azt olvashatjuk, hogy a veteményeskertben egy sor egres is volt ültetve.81 1795- ben a marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság felkérésére82 Borsos Tamás, gyergyó- csomafalvi birtokos telepített kertjébe a Délhegy aljáról és a Somlyó völgyéből hozott vadalmát, vadkörtét, fügét (egrest), illetve ribiszkét, amelyeket jó eredménnyel nemesített is.83 A 18. századra az ide vonatkozó adatok megszaporodni látszanak, s ezzel együtt - például a 17-18. századi kászon- széki iratok84 - alma-, körte-, szilva- és meggyfák településen belüli megsokasodásáról vallanak. Ebben az időszakban mind a határban lévő vadfák, mind pedig a már településen belül ültetett gyümölcsfák határjelző szerepet is elláttak. Egy-egy gyümölcsfát ültettek a kertek végébe, a szomszédos telkek határába, így mindenki tudhatta, meddig tart saját és honnan kezdődik szomszédja földterülete. Kászonimpéren például a Csutak család belső jószágán egy cseresznyefát neveztek meg határjelként az osztozkodók.85 86 E - már gondozott - fasorokról, fákról leginkább „a fiúgyermekek jóvoltából tudunk. Gyümölcsöt ugyanis ők szednek, magyarán szólva lopogatnak, éjszaka kertet hágnak.”Sb Gyergyótekerőpatakon egy szintén határjelző céllal telepített szilvafasorról árulkodik a Szilvasorok helynév.87 A 17-18. század fordulójától már olyan kertekről is tudomásunk van, amelyekben nem csak egykét határjelző, hanem több gyümölcsfa is helyet kapott. Ezek még nem a szó szoros értelemben vett gyümölcsösök, hiszen a sorok közét általában megművelték, zöldséget, mákot, virágot ültettek a fák tövéhez. Ilyen kertről vall a fent említett csíkkozmási Béldi udvarház 1688-as leltára is, ahol azt olvashatjuk, hogy az egresbokrokon kívül mákkal és egyéb növényekkel beültetett almáskert van, „támaszos, lészás kerttel körülvéve [...] Item vagyon itt öt almafa, három körtvélyfa.”88 80 GUNDA 2001, 28. 81 B. Nagy 1973,218. 82 TARISZNYÁS 1982/b, 38. 83 Uo.; TARISZNYÁS 1982/c, 75. 84 Imreh, Pataki 1992,152. 85 Uo. 86 Ua., 151. 87 Saját gyűjtés. 2012, Gyergyótekerőpatak. 88 B. Nagy 1973,218. 355
