Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
NAGY ZSOLT rendelkezett elsőbbrendűséggel. 1831-ben Gyergyószentmiklós elöljárósága például határozatot hozott, miszerint a birtoktalan jövevények (vándorcigányok) számára a gyűjtögetés, málnászás megtiltatik.15 Újabban azonban a cigányság16 is bekapcsolódott e gazdasági versenybe s erőteljesen előrenyomulva - a székelység folyamatos tiltakozása ellenére17 - jelentős előnyökre tett szert. A gyűjtögetés bemutatása elé némiképp akadályokat gördít az a tény, hogy a korabeli források hallgatnak e gazdálkodási formáról, hiszen jegyzőkönyvekben, összeírásokban, rendeletekben és egyéb dokumentumokban ritkán tartották fontosnak erről szót ejteni. Ezt részben ellensúlyozza az, hogy - főként a múlt században - több (néprajz)kutató is érdeklődést mutatott a téma iránt s a vad- gyümölcs-gyűjtögetés ma is az al- és felcsíki, gyergyói, gyimesi, valamint kászoni térség gyümölcskultúra-történetének leginkább dokumentált részét képezi. A legteljesebb publikált összegzés - a már fentiekben is említett - örmény származású múzeumalapító-kutató, Tarisznyás Márton 1962 és 1963 között végzett munkáját dicséri, s a Gyergyó-térségi gyűjtögetésről szolgáltat számos adatot.18 A szerző hosszútávú terve tulajdonképpen az volt, hogy a Népismereti dolgozatokban és később tanulmánygyűjteményében is közzétett írását kibővítve, külön kötetben adja közre a gyergyói erdők néprajzát,19 ám e tervet a kutató korai halála húzta keresztbe. Az egykori Csík vármegye területének gyűjtögetési hagyományai iránt Tarisznyás Mártonon kívül még számos további kutató érdeklődött (Orbán Balázs, Vámszer Géza, Vitos Mózes, Roediger Lajos, Gunda Béla, Székely László, Rab János, Tankó Péter és Magdolna, Miklóssy V. Vilmos, Kisné Portik Irén, Garda Dezső, Fábics Anita, Juhász Melinda stb.). Sorravételükre, eredményeik részletes bemutatására itt nem nyílik lehetőségem, de a továbbiakban nagyban támaszkodom publikált vagy még kéziratban lévő gyűjtéseikre s az általuk rögzített adatokat felhasználásuk helyén megfelelő módon, lábjegyzetben hivatkozom. Mivel úgy tűnik, hogy a gyümölcstermesztést megfelelő éghajlati és domborzati adottságok viszonylatában, illetve szakemberek hiányában Csík vármegye területén sokáig nem tudták az igényekhez igazítani és fejleszteni, ezért feltételezhetjük, hogy a vadon termő erdei gyümölcsök gyűjtésével és hasznosításával az itt élők valamiféleképpen a hiányzó termeszthető gyümölcsök pótlására koncentráltak. A vadgyümölcsöket a régió táplálkozáskultúrájából még a később meghonosodó gyümölcskert-kultúra s a 19. század végi gyümölcsnemesítési törekvések sem tudták kiszorítani, napjainkban is kiemelt szerepet játszanak az étkezési igények kielégítésében. E közösségek életében az erdei gyümölcsök érésének ideje tehát fontos foglalatosságot adott és az erdőterületek birtoklási viszonyai is csak időszakosan gátolták, de legtöbbször csak szabályozták, illetve ellenőrizték e termények begyűjtését.20 1836-ban az országgyűlés is arról rendelkezett, hogy a jobbágyok az erdei vadgyümölcsöket szabadon szedhessék.21 Az asszonyok és gyerekek rendszerint augusztusban és szeptemberben gyűjtötték az erdei bogyós gyümölcsök legtöbbjét. A gyűjtéshez kászut használtak, ugyanis e luc- (Picea Link;) és jegenyefenyők (Abies Mill.) kérgéből készült edény alkalmasnak bizonyult az erdei gyümölcsök 15 Tarisznyás 1978,26; Uő. 1982/b, 32. 16Az egykori Csík vármegye területén az ételkészítésben és állattenyésztésben szükséges faedények és a vízelvezető csatornák előállítói, az ún. Gábor cigányok mellett nagy számban élnek magyar anyanyelvű ún. székelyföldi cigányok is, akiknek jelentős része az erdei gyümölcsök érési idején gyűjtögetéssel foglalkozik. Vö. és lásd bővebben: POZSONY 2009/b, 182-183. E cigányréteg jelenléte a régióban korábban ugyan jóval szórványosabb s más székely vidékekhez viszonyítva is számuk csekélyebb (Vö. BlRÓ A., OLÁH 2002), mégis számolnunk kell a gyűjtögető gazdálkodás alakításában játszott szerepükkel. 17A jelenség a napisajtóban szépen nyomon követhető. Vö. például: KEDVES-TAMÁS 2010; Bajna 2011; Uő. 2011a; Uő. 2011b; BARABÁS 2011; BaRICZ-TaMÁS 2011; Uő. 2011a; KEDVES-TAMÁS 2011/a; Uő. 2011/b. 18 Tarisznyás 1978; Uő. 1982/b. 19 KÓS 1982, 6, 8. 20 A falvak közösen birtokolt erdeiben elfogadott volt a gyűjtögetés, a kincstári és állami erdőkben is ritkán akadályozták meg azt. 21 Gunda 2001,13. 348
