Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: A lakodalom régi rendje Kőrispatakon
A LAKODALOM RÉGI RENDJE KŐRISPA TARON De akkor egy iszonyú trombitaszóval szólított a haza, Elhívott a családból, elhagytad a hont és idegen földben alszol. Oh, ha sírod megtalálnám, ráborulnék és könnyeimmel megáztatnám, Ráborulnék sírhalmodra és elzokognám néked, Kelj fel, apám, édesapám, kelj fel a sírodból, Nézd meg, milyen gyöngykoszorús menyasszony lett az árva lányodból. Szívem fáj nagyon, de nincs mit tegyek, Mert csak árva voltam, nem volt édesapám nekem. Nemző jó édesanyám, szavaim hozzád fordítom, Búcsúzó szavaim zokogva indítom. Forró könnyek hullnak le az én két orcámon, Midőn közinkbe érkezett, hogy el kell tőled válnom. Sokat küzdöttél és neveltél mint árva leányodat, Köszönöm, édesanyám, árva lányoddal szemben megmutatott jó voltodat. Amért azt kívánom, édesanyám, néked, Hogy az életedben minden jóban jutalmad legyen. Kedves testvéreim, jöjjetek elémbe, Könnyeim csordulnak mind a két szememben. Arra kérlek, jó testvérek, titeket, Bocsássatok meg, ha valaha vétettem tinéktek, Most eljött az idő és el kell váljak tőletek. Jó szomszédok, jó barátok, nagyon fáj az nékem, Hogy mindig együtt éreztünk és most el kell váljak tőletek, De szívem az nyugtassa meg, hogy örömmel visznek, És tudom, jó anyám, hogy akivel esküt teszek, Azzal mindig boldog leszek. Most eskütételre induljunk el innen És nehéz utaimon vezéreljen az Isten. Kedves hajlék, hol rám virradt az élet, Most elválok tőled. * * Az édesapa, akitől búcsúztatják, a második világháború áldozataként a harctéren elesett. (Lőrinczi Domokos búcsúztatója, Tóth Magda tulajdonában) Beköszöntő, ételhozáskor Vőfélyek érkeztek híres Perzsiából, követek küldettek hozzátok Szittyából. Utánam érkeznek megterhelt tevéim, majd előkerülnek pompás étkeim. Az első tál étel bagolynyerítés, utána érkezik nagy kemencenyögés, csirkeordítás meg borjúköhögés, végre megérkezik üres szekér-zörgés. Egy beteg tücsök lesz a nyársra húzva, sült pecsenye helyett a nagy fejsze foka, háromszáz esztendős kerekeknek agya. No, most nem tréfálok, megyek a konyhára, sok jó eledel drága illatára. Visszajövök, ha nem előbb, Habakuk napjára! (Csetri Adolf) 331
