Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: A lakodalom régi rendje Kőrispatakon
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD Isten veled, hajlék, hol szülőim neveltek, hol gyermekéltem virága kinyílott, hol szeretetben, boldogságban éltem, kik benne laktak, szívemből szerettem. Mert sok bú nyomta szíved, hogy boldoggá tegyed az én életemet. Mindezért tégedet áldjon meg az Atya, aki a te szívedet oly jónak alkotta. Nyíljon az ablakban rezeda, muskátli, s a lakói tanuljanak egymástól munkát, sok egyetértésben teljenek a napok, legyetek boldogok, akik itt maradtok. Dicséret, dicsőség adassék Istennek, legyen vége az én beszédemnek, induljunk el a szentháromság neviben s e nehéz utamban vezéreljen Isten! (füzetből, szerzője vagy lejegyzője ismeretlen) 2. Tisztelt gyülekezet! Vaj ha muzsikának szűnjék meg zengése, mert búcsúzásomnak most lészen kezdése, és legyünk csöndbe, míg lészen a végzése. Ékes menyasszonyunk fölkért szeretettel, hogy őhelyette és igaz tisztelettel zengeném búcsúzását, hallgassátok meg legfőbb óhaját! Kedves édesapám, feléd fordulok, fájó szívvel búcsúzóra szólok, ki engem tápláltál, gondoztál, neveltél, áldjon meg az úr minden jó tettedért. 3. Búcsúztató (a menyasszony hadiárva) Kedves édesanyám, feléd fordulok, szerelmes jó dajkám, tetőled búcsúzok. O jaj, hogy is kezdjem, beszélni sem tudok, szívem összeszorul és én csak zokogok. Ki engem dajkáltál, sokat szenvedtél, áldjon meg az Isten minden jó tettedért. Kedves testvérem, feléd fordulok, fájó szívvel búcsúzóra szólok. Mielőtt ütne már távozás órája, testvéri jó szívem ezeket kívánja: éljél sokáig szerencsés boldogul, jusson gazdag rész az élet áldásából. Mint a hajnal sugara, mely földre röppen, oly szerencsés legyen minden perc életedben. Közel és távol levő kedves rokonaim, áldjon meg az Úr életetek napjain. Ti pedig, lánybarátaim, kedves pajtásaim, legyetek boldogak mielőbb, kívánom, hogy találja meg mindenik a maga szép párját, kivel leélhesse boldog világát. No most, muzsikások, rajta, zendítsétek, azt a szép indulót lelkesen verjétek, mert búcsúzásom ezzel befejeztem. (Kapusi Gáspár, Tóth Ferencné Palkó Magda) Igen tisztelt asztalvendég, kedves lakodalmi sereg! Kevés beszédemre egy kis csendet kérek. Míg eskületételre elmennénk mi innen, XY búcsúzik e percben. Szüleitől válva, testvéreit hagyva Minden rokontól lesz eltávozva. Először is, kedves édesapám, téged kereslek, Tőled búcsúzni szeretnék s nem talállak sehol. Szívem fáj nagyon, szavakhoz jutni nem tudok, Mert visszagondolok arra a fájdalmas pillanatokra, Mikor a te búcsúcsókjaidat kislányodnak utoljára osztogattad, Amikor még szót sem lehetett volna arról említeni, hogy te az idegenben A vészmezőkön* fogsz megpihenni. 330
