Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Muckenhaupt Erzsébet: Újabb ősnyomtatvány azonosítása a Csíki Székely Múzeum somlyói ferences állományában
tudományos osztályához csatolták át, megfosztva így egységétől a műemlékkönyvtárat. Egy nyugat-európai embernek mindez bizonyára nehezen követhető, azonban Közép- és Kelet- Európában a történelem sok furcsaságot szült. Már az ötvenes-hatvanas években az állomány kutatóinak feltűnt, hogy hiányzik a szakirodalomban vagy az egykori leltárok alapján is számon tartott ősnyomtatványok nagyobb része. Sokáig azt hitték, hogy ezek a második világháborúban elvesztek, vagy hogy a zalaegerszegi pályaudvaron, a híres erdélyi műkincsszállítmánnyal együtt bombatalálat érte őket.15 A Baráth Béla által az 1940-es években felállított ősnyomtatvány-gyűjteményből 1961-1985 között mindössze öt nyomtatványt tartottak nyilván az új őrzési helyen.16 1944-1948 között az ősnyomtatvány-gyűjtemény sorsa még szorosabban összefüggött a Szent Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány viszontagságos történetével. A ferencesek az értékes kéziratok egy részét a templomban, a Nagyboldogasszony-szobor védelmébe helyezték, míg a másik részét és az ősnyomtatványokat a refektórium falába rejtették el.17 Ezek felkutatásában és történetében fordulópontot jelentett az 1980. és az 1985. év, amikor Csíksomlyón, a Mária-szobor alatt és a refektórium egyik elfalazott ablakmélyedésében, megtalálták az elrejtett könyveket. Az 1999-ben megjelent kötetben részletesen bemutattuk e feltárások körülményeit és történetét, valamint a könyvleletek sorsát és művelődéstörténeti jelentőségét. Ez az első részletes és szakszerű kutatási jelentés a Somlyón őrzött ősnyomtatványokról. Egyben erdélyi viszonylatban ez az első kísérlet arra, hogy egy jelentős művelődéstörténeti értékű könyvtárban számba vegyük a történeti kötéseket, s díszítőmotívumaik alapján meghatározzuk a stílust, kort és készítési helyet. Az 1980-as lelet nem tartalmaz ősnyomtatványt, és a szobor alá rejtett 15-19. századi kéziratok jó állapotban voltak. Ezzel szemben az 1985-ben feltárt 123 kötetből 33-at helyreállíthatatlannak nyilvánítottak. Közülük 32 a betűtípus szerint ősnyomtatványnak látszott, és akkor azonosításuk szinte lehetetlennek tűnt. A lelet feldolgozása folyamán megállapítottuk, hogy a 90 restaurálható kötetben 113 mű van, közülük 84 ősnyomtatvány. 1999-ben két nyomtatvány állapota még nem tette lehetővé a pontosabb meghatározást, de már akkor feltételeztük, hogy ezek is ősnyomtatványok. Azonosításukat később, 2002-ben oldottuk meg, így még két tétellel gyarapodott a Somlyói ősnyomtatványok száma.18 Ugyancsak 2002-ben, a ferences állomány 16. századi nyomtatványainak feldolgozása során, még két addig 16. századinak vélt ősnyomtatványt határoztunk meg.19 Az utóbbiak nem szerepelnek a Berlinbe, a GW-nek küldött Karadja- és Baráth- féle listán, vagyis 2002-ig ismeretlen példányok voltak a kutatás számára. A munka során a Baráth- listán a Conradus de Mure név alatt szereplő nyomtatvány antikvának bizonyult. így az Eluádarius carminum et historiarum vel vocabularius poeticus c. mű szerzője a flamand filológus, Herrmannus Torentinus, és 1510-ben Hagenauban Heinrich Grannál adták ki a híres augsburgi kiadó, Johann Rynman költségén.20 ÚJABB ŐSNYOMTATVÁNY AZONOSÍTÁSA A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM... 15 VlNCZE 1996, 229-246.; SAS 2006. 16 Graduale Romanum. Ed. Franciscus de Brugis. Venezia: Johannes Emericus, pro Lucantonio Giunta, 14. Jan. 1499. Jelzete: ltsz. 3928. (csak az egyik kötet, HC 7844); Guillelmus de Ockam: Quaestiones et decisiones in quatuor libros Sententiarum, cum centilogio theologico. Ed. Augustinus de Ratisbona. Lyon: Jean Trechsel, 9., 10. Nov. 1495. Jelzete: ltsz 3747. (HC 11942); Johannes de Lapide: Resolutorium dubiorum circa celebrationum missarum occurrentium. Strassburg: Martin Flach, 1494. Jelzete: ltsz. 3850. coll. 4. (HC 9909); Petrus Lombardus: Sententiarum libri IV. Pars 3-5. Comm. S. Bonaventura. Ed. Johannes Beckenhaub. Nürnberg: Anton Koberger, 1500. Jelzete: ltsz. 1963. (HC 3543); Thomas de Aquino: Summa theologica. Secunda secundae. Venezia: Johannes Rubeus, 9. Aug. 1496. Jelzete: ltsz. 1966. coll. 2. (HC* 1467). 17 Muckenhaupt 1999,14-36. 18 Biblia. Pars 1. Venezia: Franciscus Renner, 1482-1483. Jelzete: ltsz. 6579. (HC' 2003; GW 3004); [Pseudo -] Augustinus: Sermones ad heremitas. Venezia: Bernardinus Rizus, 1490. Jelzete: ltsz. 6585. (HC* 3165; GW 4287). 19 Bartholomaeus Anglicus: De proprietatibus rerum. Nürnberg: Anton Koberger, 1483. Jelzete: ltsz. 1. (GW 3409); Libellus de modo poenitendi et confitendi. Deventer: Richard Pafraet, non ante 1500. Jelzete: ltsz. 3850. coli. 3. (C 4296). 20 VD 16, T 1596; BARÁTH 1941, 99.; MUCKENHAUPT 1999, II. 94.) 179
