Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Kocsis Lajos: Az 1888-as magyar–román határrendezés Csík vármegyei hatásai
Al 1888-AS MAGYAR-ROMÁN HATÁRRENDEZÉS CSÍK VÁRMEGYEI HATÁSAI alapokon nyugszik, hogy a „túl nagyra appreciált incorrect kifejezések” ezt egyáltalán nem ingathatják meg. A törvényjavaslat három napos, nemegyszer személyeskedő szóváltásokkal tarkított vitáján (1888. február 28.-március 1.), így a közjogi kérdések teljesen háttérbe szorították a szakmai kritikákat. Ezt az egyoldalú megközelítést bizonyos mértékben csak Győrffy Gyula árnyalta. A csíkkarcfalvi kerület függetlenségi párti képviselője felhívta a Tisztelt Ház figyelmét, hogy az előnytelen feltételek miatt, az átszakadt területek birtokosait jelentősebb anyagi kár éri, amely még a határkiigazítás sikerességét is kétségessé teheti. A kormánypárti szónokok nyilván nem osztották Győrffy aggályait, és az „érdekeinket helyesen felölelő”, vagy „a végvidék lakói számára a béke és a nyugalom áldásait” elhozó szerződésről beszéltek.7 A törvényjavaslatot végül módosítás nélkül március l-jén a képviselőház, majd március 12-én a főrendiház is elfogadta.8 Béke és nyugalom helyett további bonyodalmak Mivel a leghosszabb szakaszon (173,887 km) volt határos Romániával, a megállapodás hatásai talán Csík vármegyében érhetők tetten a legjobban. A határ menti csíki birtokosok közül kedvező változást sajnos senki nem tapasztalt és a problémák sokkal komolyabbak voltak az erdészeti szakfolyóiratban említett „kisebb-nagyohb kellemetlenségeknél” is.9 A gondok nem annyira a határon túlra került összterület nagyságából adódtak (ez 20%-a volt a Magyarország által átadottnak), hanem inkább az átszakított birtokok magas számából: a szomszédos ország „tartozékául” elismert 22 kisebb- nagyobb legelő, vagy erdő közül majdnem fele (9) innen került át. Az átcsatolt területek közel 70%-a (1642 hold) nem faluközösségeké, vagy magánosoké volt, hanem a Csík vármegyei volt székelyhatárőr ezredeket alkotott községek székely lakosságának közös tulajdonát képező közel hetvenezer hold nagyságú birtokhoz tartozott.10 A határkiigazítás így gyakorlatilag minden csíki székely-magyart érintett, hiszen a „székely nemzet jólétének” előmozdítása érdekében a Magánjavakból nemcsak a tulajdonosok (a vármegye lakosságának kb. 80%-a), de a többi magyar is részesült. Az országgyűlés kormánypárti képviselőivel ellentétben, akik - mint láttuk - meg voltak győződve, hogy a határvonal újabb megállapítása megoldja a korábbi vitás kérdéseket, az érintettek már sokkal szkeptikusabbak voltak. A határkiigazítás lehetséges következményeivel a Magánjavak tisztviselői - a vagyonkomplexum közgyűlésének szerepét is betöltő - törvényhatósági bizottság 1888. évi őszi ülésén foglalkoztak először. A korábbi évtizedek tapasztalataiból kiindulva, a jogszabály előírásai senkiben sem keltettek hiú reményeket. Becze Antal alispán, aki a vármegye első tisztviselőjeként lelkiismeretesen intézte a Magánjavak ügyeit, például szinte biztosra vette, hogy a következő években a romániai szomszéd birtokosok legfőbb törekvése lesz, a tulajdonosok örökös zaklatása mellett „az átszakított területek határának folytonos odébb tolása mind addig, míg az az országos határvonalnál abba teljesen beolvad.”11 A borúlátó, de nem alaptalan véleményével az alispán természetesen nem volt egyedül. A körülményeket jól ismerők megítélése szerint ugyanis a határkiigazítás nemhogy visszatartó erő nem lesz, hanem további törvénytelenségekre bátorítja azokat a románokat, akik eddig is több birtokháborítást és határsértést követtek el.12 A nem túl 7 A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásáról: Képviselőházi napló, 1887. ÜL k. (358-379.) és IV. k. (4-20, 24-36.) 8 „Az osztrák-magyar Monarchiának Romániával, a Monarchia két állama és Románia közt fennforgóit határvillongások kiegyenlítése végett, a határvonal újabb megállapítása és azzal kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában kötött, s Bukarestben 1887. évi deczember 7-én november 25-én aláirt nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről” szóló 1888. évi XIV. törvénycikk 1888. április 16-án, a megerősítési okmányok bukaresti kicserélésével lépett életbe. Az Országos Törvénytárban 1888. évi május hó 6-án jelent meg. 9 Hajdú 1899,99. 10 A később Csíki Magánjavak néven ismert vagyonkomplexum nemcsak birtokokkal (havasi javak), de jelentős pénzalapokkal és értékes épületekkel is rendelkezett. 1914-ben vagyonát 105820000 koronára becsülték. 11 ROLHMH, F 7/24, Csík vármegye törvényhatósági bizottságának 1888. évi jegyzőkönyvei (1888. október 25.). 12 A csíkiak álláspontját Győrffy Gyula a csíkkarcfalvi kerület függetlenségi párti képviselője a határszerződésről szóló törvényjavaslat vitájában (1888. február 28-án) is ismertette az országgyűléssel. 169
