Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…Csik Somlyóra Praetoriális ház építendő…” Források a csíksomlyói Székház építésének (elő)történetéhez (1790–1825)
BICSOK ZOLTÁN Csíksomlyó objektív előnyei mellett az is nyomhatott a latban, hogy a csíkszentdomokosi Sándor családnak birtoka és udvarháza is volt itt. A Főkormányszék minden esetre több 1802-ben kelt leiratában is azt szorgalmazta, hogy az alszékek is Somlyón, az archívum őrzési helyén tartassanak, ami csakhamar az ellenérdekelt felek berzenkedését vonta maga után. Főleg a földrajzilag távolabb eső gyergyói és alcsíki tisztségviselők méltatlankodtak, és igyekeztek megragadni minden eszközt vélt vagy valós igazuk érdekében. Az alcsíki ülnökök például, amíg lehetett, „szabotálták” a Somlyói széküléseket, mint írják „vicekirálybíró atyánkfiának több rendbéli ezen rendelés teljesedését sürgető kévánságait mindeddig hátráltattuk”, majd amikor Kovács Gergely alkirálybíró, aki szigorúan tartotta magát a felső utasításokhoz, nem volt hajlandó Csíkszentgyörgyön székezni, a táblabírák panaszbeadványt terjesztettek a főkirálybíróhoz, miszerint „Somlyón semminémű alkalmatosságunk nincsen hová magunkat meghúzhassuk, annál is inkább tiszti kötelességünköt folytassuk... ”.48 Hasonló panaszokat fogalmazott meg a gyergyói tisztségviselők nevében oroszfáji Mikó László helyettes alkirálybíró is: „... itten lenni szokott igen csekély fizetés mellett, hogy a tisztek minden hónapban kétszer tiszti gyűlésre, legalább kétszer esztendők által derékszékre Somlyóra, és ugyan annyiszor, ha nem többször, marchális székre Gyergyóból Somlyóra elmehessenek az éppen lehetetlen... ”.49 Az 1802. szeptember 30-án tartott széki közgyűlés, úgy látszott, véglegesen rendezi a kérdést, amikor meghozta a határozatot, hogy az építendő pretórium helye Csíksomlyón, a csíktaplocai Lázár Ferenc felcsíki alkirálybíró telkén legyen.50 A biztosnak látszó megoldás azonban csakhamar dugába dőlt, Lázár Ferenc osztozó atyjafiai ugyanis nem egyeztek bele a telek kivásárlásába, így a székhely kérdése tovább borzolhatta a kedélyeket. Hogy mennyire ingatag volt a Somlyón való építkezés ügye azt jól jelzi az is, hogy 1803. március 7-én újabb viharos hangulatú közgyűlésre került sor: a felcsíki résztvevők nagyobb része és a gyergyóiak teljes egészében a régi-új megoldás, Szépvíz mellett tették le a garast, az alcsíkiak és kászoniak erről hallani sem akartak, így a döntés végül elnapolódott. Az időnyerést az alcsíki rendek arra használták fel, hogy panaszbeadványt terjesszenek egyik igen magas helyen forgó földijükhöz, csíkszentgyörgyi Csedő László főkormányszéki titkárhoz, kérve közbenjárását egy közelebbi székhely kiválasztásában. A szépvízi alternatíva után, úgy látszik, már Csíksomlyó sem tűnt olyan távolinak, mint egy évvel korábban, de Csíkszeredát vagy Martonfalvát is elfogadhatónak gondolták.51 1803-ban tehát, egy évtized elmúltával, újból lehetséges változatként jött szóba Csíkszereda. A város magisztrátusa már a széki közgyűlés másnapján meghozta kedvező határozatát: „... jó contractus alatt rendelünk helyet a városnak piacán, a nemes székek erejéből [a székházat] felépittetni, amelynek alatta a foglyoknak helyet is lehet épitteni...”. Mint írják, Szeredánál jobb helyet aligha talál a szék, „... azért is, hogy itten sokadalmak és vásárok esnek, és az írt nemes székeknek közepette lévén [...] az országutak, mind a kimenő, mind fel s alájáró itt ütköznek meg... ”.52 Hogy Csíkszereda komoly alternatívát jelentett, azt jelzi az is, hogy a város magisztrátusa 1803 december közepén újabb határozatot hozott, mely szerint ingyen és örökérvényűen a szék rendelkezésére bocsátanának a város piacán egy 15 öl hosszú és 8 öl széles telket, amelyre felépíthető lesz a székház - feltételül szabják azonban, hogy az épületben nem folytatható kocsmárlás vagy más kereskedelmi tevékenység, a felépítendő épület nem kerülhet soha magántulajdonba (amikor a széknek már nem lesz rá szüksége ingyen fog visszakerülni a város tulajdonába), a pincében kialakítandó börtönben pedig a város rabjai ellenszolgáltatás nélkül lennének őrizendők.53 A határőrezred parancsnoksága 48 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXIX/26. irat, 4-5. lap. Ld. a Függelék 11. számú iratát. 49 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXIX/26. irat, 2-3. lap. Ld. a Függelék 12. számú iratát. 40 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXXIV/5. irat, 1-2. lap. 31 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXXIV/5. irat, 1-2. lap. Ld. a Függelék 14. számú iratát. 32 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXXIV/4. irat, 1. lap. Ld. a Függelék 13. számú iratát. 53 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXXV/9. irat, 1-2. lap. Ld. a Függelék 15. számú iratát. 124
